Filmvilág, 1962 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1962-04-01 / 7. szám
A FILMTUDOMÁNY ÚTTÖRŐJE LAJTA ANDOR EMLÉKEZETE (1891—1962) Ritka s visszahozhatatlan pillanat egy születő művészettel együtt születni. Ritka s visszahozhatatlan lehetőség ennek fiatalon tudatára ébredve pontos krónikásként rögzíteni a fejlődés minden eseményét, különösen akkor, amikor még tékozló nagyvonalúsággal fogyasztják, hajigálják el és felejtik vándormutatványosok sátraiban az örök áron eladott filmtekercseket. Lajta Andor együtt született a filmmel: 1891-ben szerkeszti meg Edison útépítők lakóbódéjára emlékeztető „műtermét”, a „Fekete Máriát”, amelyben az első filmek készülnek. De még csak egyetlen nézőnek, annak, aki hajlandó pár centért bekukucskálni az automatába. 1896. december utolsó napjaiban Lumiére mozgóképeit már tömeg nézi Párizsban; a film is, leendő krónikása is „elemi iskolába” jár. A kinematográfból a tízes évek elején vált lassan-lassan művészet. Az akkor Fiuméban újságíróskodó Lajta Andor is azok közé tartozott, akik ezt felismerték. Míg azonban a legtöbben megelégedtek néhány lelkes cikkel, addig Lajta Andor a kérlelhetetlen adatok megbízható gyűjtőjévé vált. Ma, amikor majdnem olyan gond a század első két évtizedének filmtörténeti adatait összegyűjtögetni, mint mondjuk a középkori magyar líra első zsengéit, minden kutató tudja, mekkora értéket jelent ez a megbízható és szigorú adatszerűség. Annál is inkább, mert filmről szóló irodalmunknak máig betegsége a felelőtlen adat- és anyagkezelés. Az első világháború utolsó éveiben — katonai szolgálata után — a Színházi Élet mozirovatában jelentek meg Lajta Andor cikkei; ezek az akkor fellelhető gyér szakirodalomra támaszkodó megbízható filmtörténeti vázlatok. 1920-tól kezdve évenkénti rendszerességgel adta közre Filmművészeti Évkönyveit, amelyekben a magyar filmművészet eredményeit, tényeit publikálta. Forrásértékű kiadványok. Rövid ideig, 1920- ban, lapot is szerkesztett: ,, A filmszínész.” Életpályájának második szakasza Filmkultúra című folyóiratának megalapításával kezdődik (1928). A Filmkultúra egyik legjelentősebb szakfolyóiratunk. Egyesítette az addig különféle hetilapokba és folyóiratokba dolgozó erőket. A világ legfontosabb filmkönyveiről ismertetéseket közölt. Legnagyobb erénye, hogy megkezdte a magyar film történetének tudatos felmérését és sorra megszólaltatta a szakma alapító tagjait. A Filmkultúra kötetei a mai kutató nélkülözhetetlen bázisai, Janovics Jenő és mások emlékezései itt jelentek meg. A húszas évek nagy szovjet filmjeiről is kimerítő és rendszeres tájékoztatást adott. Gyűjtőmunkájának könyv alakban ,,A tízéves magyar hangosfilm, 1931—1941" (Budapest, 1942.) című adattára az első eredménye. Ez a pontos filmográfia filmtörténeti áttekintést is ad, jó néhány ma már nehezen vagy alig kideríthető üzleti és gyártási körülményre derít fényt. Legfontosabb munkája a ma már könyvészeti ritkaságnak számító: ,,Az ötvenéves film. A film úttörői.” (Temesvár, 1946.) Ez a könyv világviszonylatban is ritka alapossággal tárgyalja a film technikai létrehozásának minden legapróbb mozzanatát. Száz meg száz cikk és könyv felhasználásával rögzítette a különböző feltalálók életrajzi adatait és találmányaik leírását. Tudományos felelősséggel állíthatjuk, hogy így együtt sehol másutt nincsenek meg ezek az adatok. Ez a munkája nagy figyelmeztető: mennyi lényeges mozzanatot nem