Filmvilág, 1965 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1965-05-01 / 9. szám
palota pincéjében talált otthonra és Budapesten is az egyetlen szuterénfilmszínházat választották a régi filmek otthonául. A Chaillot palota egyik szárnyában múzeum, a másik szárnyában színház, a Théatre National Populaire és ebben az előkelő környezetben a legújabb művészet hajléka szerényen a pincébe húzódik. Pedig nem lenne oka szégyenkezésre, mert Európa egyik legkorszerűbb moziját találja itt a külföldi látogató, ha egyáltalán megtalálja a hatalmas épülettömböt többször is körül- és bejárva. A legmodernebb vetítő és hangleadó berendezések mellett feltűnt, hogy e moziban nincs vászon. A közönséggel szemben levő falfelületet különleges festékkel festették le, erre vetítik a képet. A Cinémathéque-ben naponta háromszor, sőt négyszer is vetítenek, minden alkalommal más-más műsort. Leggyakrabban egy-egy rendező életművének „retrospektív”-je kerül bemutatásra, de gyakoriak a nemzeti filmnapok is. Párizs filmértő és filmrajongó (cinéphil, ahogy itt mondják) fiataljai délután kettőkor beülnek a Cinémathéque nézőterére és gyakran éjfélig ki sem jönnek. REFLEKTORFÉNYEK A SZAJNA-PARTON.. . Amikor eljöttem a Chaillot palotából, már sötét volt. Szemben, a Szajna túlsó partján, az Eiffel torony alatt valami filmet forgathatnak, a nagy ívfényű lámpák a világon mindenhol egyformán árulkodnak a filmesek jelenlétéről. Átmegyek, döntöttem el, a ma filmje jó kontraszként fog hatni az imént látott 1910-es burleszkek után. Nagy stáb lehet, tűnt fel már messziről, a számtalan teherautó, személygépkocsi és öltözőnek használt lakókocsi jelentős produkcióról vallott. Aztán, ahogy közelebb értem, felhangzott a „kikapcsolni” és sötétbe borult minden. De mi ez? Itt magyarul utasítják a világosítókat? Nincs tudomásom arról, hogy bármilyen koprodukciós filmet forgatnának Párizsban? De csodák nincsenek. Valóban francia—angol koprodukcióról volt szó, és a francia stáb kamera részlege Jean Badal-lal az élen (írjuk csak egyszerűen Badal Jánosnak), mind anyanyelvét használja egymás közt. A film producere is magyar származású angol, a rendező Clive Connert, író és főszereplő, Woody Allen amerikai TV komikus. A jelenetben, amit láttam épp ő terít magának vacsorához a Szajnaparton, a háttérben Peter Sellers áll norvég lobogóba burkolva egy csónak tetején. — „Bolond egy film lesz — mondja Badal János — Sellers egy pszichológust alakít, aki fél a nőktől. Játszik a filmben Romy Schneider és Peter O’Toole is, akik mind nagyon élvezik ezt a vidám és felszabadult komédiázást.” — Badal János szerényen elhallgatta, hogy egy ilyen nagyszabású nemzetközi koprodukció vezető operatőrének lenni elismerést és anyagi megbecsülést jelent, melyet eddigi filmjeivel, elsősorban a ,,Kriss Romani”val szerzett. A „PHILIPPE GÉRARD” KLUBBAN Két nappal később ismét találkoztam Badal János nevével. Ez alkalommal a „Bakaruhában” című film főcímében, melyet Vasárnapi románc-TóL keresztelve Párizs egyik munkáskerületének, Saint Denis-nek a halhatatlan francia színészről elnevezett filmklubjában, vetítettek. Egy régi, rossz színházépület ad otthont a kéthetenként ülésező klubnak, melynek tagjai között fiatalok és öregek szinte egyenlő arányban találhatók. Ez volt az első találkozásuk a magyar filmmel és a magyar filmművészekkel. Hubay Miklós, a film forgatókönyvírója, örömmel válaszolt a kérdésekre és megelégedéssel nyugtázta azt a tényt, hogy a film az évek során mit sem vesztett eredeti hamvából és a francia közönség a századeleji magyar kisváros miliőjét egyáltalán nem találta idegennek. A klub tagjai anak az óhajuknak adtak kifejezést, hogy mielőbb szeretnének a magyar filmgyártás újabb műveivel és azok alkotóival megismerkedni. Talán nem kell éveikig várniok... KÁRPÁTHY GYÖRGY