Filmvilág, 1968 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1968-02-15 / 4. szám

sze utcalányai, rengeteg filmben sze­repelnek. Nemcsak Lacombe Szajna­­montmartre-jában (Barrault-val), hanem Cavalcanti és R. Bernard munkáiban is, vagy ha ide számítjuk a montmartre-i mulatóikról forgatott filmeket Huston Moulin Rouge­ a és Renoir már említett Mulató a Mont­­martre-on című remeke is ide kí­vánkozik, csakúgy mint egy sereg Pi­­galle-film. Egyébként a Moulin Rouge talán az a jelképes épület, amely kiemelkedő Párizs-szimbólum­­ként szinte vetekszik az Eiffel-to­­ronnyal vagy a Notre-Dame-mal. A Montparnasse, ez a másik tün­döklő művésznegyed, kevesebb fil­met sugallt. A Modignaniról szólót már említettem. Persze a Döme, a Rotonde vagy a Coupole sok-sok filmben feltűnik. Nem csak az olya­n jellegzetesen montparnasse-i filmek­ben, mint Camimage 1937-es A mont­parnasse-i széplánya,­­hiszen a fran­cia főváros a caféi nélkül — nem Párizs! Nemcsak a világhírű Maxim’s köré kerekítettek filmeket (ez a Feydeau-tól örökölt Osztrigás Mid szín­helye), hanem a Café de Paris, a Dupont-Barbés köré is. A sokat szereplő negyedek közt van a Champs-Élysées jelképes Diadalívé­vel (...és az árnyékával!), s a fé­nyes-elegáns sugárút ellentéte, a sze­gény Ménilmontant vagy a proletár Belleville, amely utóbbi a most ké­szült Előttem az élet című Ajar-re­­gényből forgatott film színhelye. Kedves „szülőföldemről”, Szajna­­szentmihályról aránylag kevés film beszél. Közülük az 1931-es Korda­féle Bal part „magyar eredetű”. (Korda különben az Osztrigás Mic­hével is letette a „párizsi garast” — azzal a filmmel, amelynek „udvari fényképésze” Brassai volt.) Igen, magyarjaink is kivették ré­szüket a „hetedik művészet” Párizs­­festéséből. Vértest és Kosmát már említettem, és persze Trauner nagy­szerű díszleteit. Említhetném még Cukort is, például az 1937-es Kamé­­liás hölgy címén, vagy Fejőst, aki 1931-ben egy Fantômas-t forgatott. BAJOMI LÁZÁR ENDRE Pierre Chevalier: Pigalle

Next