Filmvilág, 1968 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1968-01-01 / 1. szám
el, hangulatában, belső töltésében, legapróbb részleteiben világosan láttam magam előtt, mindezt valaki másnak elmagyarázni, sokkal bonyolultabb és kevésbé célravezető lett volna, mintha a felvevőgép mögé állok, így ha valami nem sikerül, csak magamat hibáztathatom, senkinek sem tehetek szemrehányást. — Elmondana valamit a Feldobott kő történetéről? — Filmem az 1949—50-es évben játszódik, főhőse húsz év körüli fiú, akinek vasutas édesapját egy félreértés következtében internálják. A fiút minden arra predesztinálná, hogy képességeit maximálisan érvényesíthesse az új társadalomban, apja miatt azonban nem veszik fel a főiskolára. Munka után kell néznie. Egy földmérő csoporthoz kerül és ott összebarátkozik a nálánál hatnyolc évvel idősebb görög Iliászszal, az egykori kommunista partizánnal. Lelkesen belevetik magukat egy tanyaközpont szervezésébe, agitálják a parasztokat az emberhez méltóbb életformára, erőfeszítéseiket már-már siker koronázná, amikor a tsz-szervezés erőszakos túlkapásai ellenük fordítják a tanyasiakat, s Iliászt felindulásukban agyonverik. A tragédia megrázkódtatása után a fiút a geodéta-munka egy cigánytelepülésre vezényli, ahol megismerkedik a cigánysors kiszolgáltatottságával és megaláztatásaival. — A Feldobott kő önéletrajzi fogantatásé? — Bizonyos tekintetben igen. Egyes figurák, események emléke valóban visszatért a történetben, de a forgatókönyv belső drámai törvényeinek alárendelve, ezek is módosultak. Noha a film konkréten 1949—50-ben játszódik, nem ennek az időszaknak krónikája kíván lenni. Az általános emberi magatartás vizsgálata érdekel inkább, hogyan változik a különböző kiélezett helyzetekben az egyén és a közösség viszonya. Mennyiben lehet a felelősséget a körülményekre hárítani és mennyiben terheli az egyént? A választás lehetséges pillanatait kutatom, a döntés kérdéseit, melyekre a főhős fiú általában pozitív és cselekvő választ ad. — Sára Sándort a rendezőt nem zavarta munka közben Sára Sándor operatőr-egyéniségének előtérbe nyomulása? Nem észlelte esetleg, hogy a dekoratív kompozíciókra törő jellegzetes képi látásmód a kép egyik alkotórészévé fokozza le a színészt, s ez a színészi kifejezés rovására mehet? — Nem, mégpedig két okból nem. Az, hogy a filmet elsősorban képekben képzeltem el, dramaturgiai következményeket is vont maga után. Lehet, ösztönös tartózkodásom is közrejátszott, hogy elkerültem a drámai nagyjeleneteket, de talán méginkább az a felismerés, hogy drámai összecsapást a képek nyelvén nem lehet tolmácsolni. Ha intenzív hőfokon ábrázolnám a drámai .