Filmvilág, 1971 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1971-01-01 / 1. szám
ÍRÓK TÉVÉFILMEN Beszélgetés Esztergályos Károllyal Ma huszonkilenc éves, tíz éve dolgozik a televízióban Esztergályos Károly. Művészi pályája kezdetén áll, de olyan sok filmet rendezett, hogy tapasztalatokban gazdagabb egy kezdőnél. Ez a két tényező: fiatalsága és művészi ismeretei kellő önbizalmat és erőt adnak neki a bukások és a sikerek elviseléséhez és józan értékeléséhez. Legutóbbi nagy sikere friss még: Móricz Zsigmond Pillangójának tévéváltozata. — Rendhagyó módon, ne a sikerrel kezdjük, hanem a bukással. Mikor volt az első és milyen tanulságokat szűrt le belőle? — Harmadéves főiskolai hallgatóként rendeztem az első tévéfilmet. Egy csónak visszafordul. Viharos bukás volt. Akkor úgy képzeltem, hogy következetes, kihagyásás dramaturgiával, a lényegre koncentrálva dolgozom. Amit ma már tudok, akkor nem vettem észre: a forgatókönyvben csak lényegtelen elemek szerepeltek. Talán ha akkor a hagyományos dramaturgiával dolgozom, ha nem is arattam volna tomboló sikert, de a tomboló bukást elkerültem volna. Mire főiskolai vizsgafilmjét elkészítette, már a tévében dolgozott. Volt figyelő, asszisztens, csinált aktuális műsort, mindent, amit lehetett, amit kellett. Jó iskola volt, akkor is érezte, ma is örül, hogy végigjárta . Fiatal, a fiatalokat ismeri, róluk szeret, vagy szeretne nyilván filmet forgatni, az eléggé természetes. De ezen túl, vagy ezen belül mik azok a művészi-emberi problémák, amelyek különösképpen foglalkoztatják? — Úgy látom, a mai világ, a mai életkörülmények megnehezítik, olykor egyenesen lehetetlenné teszik a teljes emberi kapcsolatok kialakítását . .. Két egymást szerető ember tudja-e külön-külön, de a másikkal mégis szövetségben teljesen a maga Paradicsomi Játékok (Kiss István, Balázsovics Lajos, Iirt István)