Filmvilág, 1971 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1971-01-01 / 1. szám

ÍRÓK TÉVÉ­FILMEN Beszélgetés Esztergályos Károllyal Ma huszonkilenc éves, tíz éve dol­gozik a televízióban Esztergályos Ká­roly. Művészi pályája kezdetén áll,­­ de olyan sok filmet rendezett, hogy tapasztalatokban gazdagabb egy kezdőnél. Ez a két tényező: fiatal­sága és művészi ismeretei kellő ön­bizalmat és erőt adnak neki a bu­kások és a sikerek elviseléséhez és józan értékeléséhez. Legutóbbi nagy sikere friss még: Móricz Zsigmond Pillangójá­nak tévé­változata. — Rendhagyó módon, ne a siker­rel kezdjük, hanem a bukással. Mi­kor volt az első és milyen tanulsá­gokat szűrt le belőle? — Harmadéves főiskolai hallgató­ként rendeztem az első tévé­filmet. Egy csónak visszafordul. Viharos bu­kás volt. Akkor úgy képzeltem, hogy következetes, ki­hagy­ásás dramatur­giával, a lényegre koncentrálva dolgozom. Amit ma már tudok, akkor nem vettem észre: a forgatókönyv­ben csak lényegtelen elemek szere­peltek. Talán ha akkor a hagyomá­nyos dramaturgiával dolgozom, ha nem is arattam volna tomboló sikert,­­ de a tomboló bukást elkerültem volna. Mire főiskolai vizsgafilmjét elké­szítette, már a tévében dolgozott. Volt figyelő, asszisztens, csinált ak­tuális műsort, mindent, amit lehetett, amit kellett. Jó iskola volt, akkor is érezte, ma is örül, hogy végigjárta . Fiatal, a fiatalokat ismeri, róluk szeret, vagy szeretne nyilván filmet forgatni, az eléggé természetes. De ezen túl, vagy ezen belül mik azok a művészi-emberi problémák, ame­lyek különösképpen foglalkoztatják? — Úgy látom, a mai világ, a mai életkörülmények megnehezítik, oly­kor egyenesen lehetetlenné teszik a teljes emberi kapcsolatok kialakítá­sát . .. Két egymást szerető ember tudja-e külön-külön, de a másikkal mégis szövetségben teljesen a maga Paradicsomi Játékok (Kiss István, Balázsovics Lajos, Iirt István)

Next