Filmvilág, 1972 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1972-03-01 / 5. szám

Ferenc alakítása is em­lékezetes marad. M­égis, a filmleírás során valami elveszett a regényből. A film írói a regény titkából meg­éreztek valamit, de tel­jes Mikszáth-élményt nem igen tudtak adni. A magán­sors és a tör­ténelem a filmben gyakran csak keresi a találkozást, a realiz­musra rá­ ránő a roman­tika. A bölcs Mikszáth kései regényremekéből egy romantikusabb, egy­­síkúbb szemléletű film­­változat készült. Főként azért, mert az alkotók nem mindenütt értették pontosan a mikszáthi mű szellemét, vagy nem voltak elég következete­sek felismert igazságaik­hoz. T­hurzó Gábor, a for­gatókönyv írója vallo­m­ásában nagyon is jól jellemzi Görgey alakját. Görgey nemcsak feudá­lis úr, de huszadik szá­zadi érzékenységű em­ber is. Hozzátehetnénk még azt is, a regény szellemében, hogy Mik­száth Görgeyben a ma­gyar jellem egyik vál­tozatát is megrajzolta; a hirtelen lobbanó, de lel­kiismeretes, méltóság­gal élő embert, aki első indulatában él ugyan, de olyasmire, mint Lő­cse város vezető polgá­rai, hogy megölt polgár­­mesterükből nyomoga­­tással is igyekezzenek több vért kicsurgatni, még ha a város haszná­ra is, sohasem volna ké­pes. Nem bosszúálló, nem gyűlölködő és még a halált is szemközt fo­gadja. A film is ilyen­nek mutatja. S egyszer m­égis beülteti e büszke, egyenes embert a szal­mába, hogy úgy lopja át a kocsija Lőcse váro­sán. A­zt hittem, a szemem káprázik. Nem emlékez­tem ilyen jelenetre a re­gényben. Nem is em­lékezhettem, ezt a film írói találták ki. Írhatott volna ilyet Mikszáth? Büszke, egyenes hősét bebújtathatta volna a szalmába, csempészáru­nak? Görgey beülhetett volna azzal a jellem­mel? Azt hiszem, ez az átírás nem Mikszáth szellemében történt, itt a cselekményesség, ér­dekesség balhitének adóztak. Ha Bessenyei nem tudta volna égő szemeivel oly méltósá­­gosan játszani a szalmá­ból előbúvó alispánt, akár a nevetséges köze- Lőcse város tanácsa

Next