Filmvilág, 1973 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1973-04-15 / 8. szám
TRAGÉDIA, DRÁMA, VÍGJÁTÉK A televízió dokumentumfilm osztályának „háztáji” terméséből három alkotás került bemutató vetítésre az áprilisi ünnep előestéjén, három egymástól mindenképpen elütő, valamiképpen azonban mégis összecsengő, huszonöt-harminc perces kisfilm. A különbözőséget a témaválasztás határozza meg, a filmekben fellelhető közös vonást, azonos ihletést és alkotói szenvedélyességet viszont az időszerűség. E kritikai beszámoló összefoglaló címe három irodalmi kategóriát jelöl meg, mint a három tévéfilm műfaji meghatározását, korántsem szigorú dramaturgiai elvek, sokkal inkább a milliós nézőtáborra gyakorolt hatás hőfokát véve figyelembe. TRAGÉDIA. Kegyetlen film a fiatal Bánki Szilárd diplomamunkája A halál után öt perccel, amelynek szerkesztője Koós Béla, operatőrje Illés János. Az Országos Mentőszolgálat hétköznapi és csaknem mindig drámai tevékenységéről szól ez a film, amely könnyűszerrel lehetne idegborzoló filmszenzáció s lehetne afféle jól fésült tájékoztató, amely a hasonló természetű híradásokkal azonos színvonalon mesélné el, milyen hősies és önfeláldozó munkát végeznek a mentők — mindnyájunk érdekében. Ez a kisfilm azonban merész tudatossággal és nyilván bizonyos szerencsével túllép a szokvány határain s határozott felépítéssel, könyörtelen és megdöbbentő erővel ábrázolja, milyen felelőtlenek és közömbösek is vagyunk, amikor pedig emberéletről van szó. Már a kezdő képek is a sablont feszegetik, a mentők hétköznapjainak állandó idegfeszültségét és a készenléti állapot feszességét bizonyos humorral enyhítve, azután szinte észrevétlenül színre lép a tragédia. Egy felindult telefonáló a Zuglóba szólítja az egyetlen éppen szabad rohamkocsit, azzal az állítással, hogy négy súlyos sebesült hever az utcán egy közlekedési baleset következtében. A rohamkocsi azonban mindössze három, a helyszínen ellátható, könnyű sérültet talál, ugyanakkor a város másik végén, a Móricz Zsigmond körtéren valóban súlyos baleset történik, egy taxi és egy magánautó karambolja következtében két ember a klinikai halál állapotában várja az életmentő felszereléssel ellátott rohamkocsit Az URH rádió pillanatok alatt átirányítja a rohamkocsit s ekkor kezdődik a film gyötrelmesen tragikus képsora, az összes megkülönböztető jelzésekkel harsogó mentőautó vánszorgása a pesti közlekedési dzsungelben, ahol tíz jármű közül nyolc nem tér ki a mentőnek. A két sérült közül legalább az egyik megmenthető lett volna, ha a pesti utca süket, vak és önző autósai figyelembe veszik, hogy a mögöttük tülkölő mentőnek nyilván sietős a dolga. A mindössze huszonnyolc perces rövidfilm igazi tragédiát ábrázol, ködös képeivel és szűkszavú vágásaival még inkább aláhúzva az emberi felelőtlenség nyomasztó hatását. DRÁMA. Radványi Dezső szerkesztő, Andor Tamás operatőr és ifj. Schiffer Pál rendező jegyzi a drámai hatású Félúton című dokumentumfilmet, amely a falvakból munkahely után az ipar felé tájékozódó és elvándorló emberek életmódjáról és visszatéréséről tudósít kemény fogalmazásban és nagyon őszintén. A keret egy kultikusbrigád a kiskörei vízilépcső építésénél, tizenkét tiszaladányi parasztember „kiszakadása” a falu közösségéből, vándorélete és útkeresése, megtorpanása valahol a félúton. Nagyon egyszerű eszközökkel dolgozik ez a film, mindenekelőtt azt hangsúlyozva, hogy a parasztember kilépése az ősi közegből minden esetben bizonyos drámai eseménysorozat következménye, jelen esetben a tsz-től való félelem, a bizalmatlanság, a lassan kialakuló bizalom és két falusi réteg, az otthon maradottak és az elvándoroltak öszszeütközése. Nem könnyű dolog dokumentumfilmben valóságos konfliktust ábrázolni, mert hiszen a