Filmvilág, 1973 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1973-04-15 / 8. szám

TRAGÉDIA, DRÁMA, VÍGJÁTÉK A televízió dokumen­­tumfilm osztályának „háztáji” terméséből három alkotás került bemutató vetítésre az áprilisi ünnep előesté­jén, három egymástól mindenképpen elütő, valamiképpen azonban mégis összecsengő, hu­szonöt-harminc perces kisfilm. A különbözősé­get a témaválasztás ha­tározza meg, a filmek­ben fellelhető közös vo­nást, azonos ihletést és alkotói szenvedélyessé­get viszont az időszerű­ség. E kritikai beszámo­ló összefoglaló címe há­rom irodalmi kategóriát jelöl meg, mint a három tévéfilm műfaji meg­határozását, korántsem szigorú dramaturgiai el­vek, sokkal inkább­ a milliós nézőtáborra gya­korolt hatás hőfokát vé­ve figyelembe. TRAGÉDIA. Kegyet­len film a fiatal Bánki Szilárd diplomamunkája A halál után öt perccel, amelynek szerkesztője Koós Béla, operatőrje Illés János. Az Országos Mentőszolgálat hétköz­napi és csaknem mindig drámai tevékenységéről szól ez a film, amely könnyűszerrel lehetne idegborzoló filmszenzá­ció s lehetne afféle jól fésült tájékoztató, amely a hasonló természetű híradásokkal azonos színvonalon mesélné el, milyen hősies és önfel­áldozó munkát végeznek a mentők — mindnyá­junk érdekében. Ez a kisfilm azonban merész tudatossággal és nyilván bizonyos szerencsével túllép a szokvány hatá­rain s határozott felépí­téssel, könyörtelen és megdöbbentő erővel ábrázolja, milyen fele­lőtlenek és közömbösek is vagyunk, amikor pe­dig emberéletről van szó. Már a kezdő képek is a sablont feszegetik, a mentők hétköznapjai­nak állandó idegfeszült­ségét és a készenléti ál­lapot feszességét bizo­nyos humorral enyhítve, azután szinte észrevétle­nül színre lép a tragé­dia. Egy felindult tele­fonáló a Zuglóba szólít­ja az egyetlen éppen szabad rohamkocsit, az­zal az állítással, hogy négy súlyos sebesült hever az utcán egy köz­lekedési baleset követ­keztében. A rohamko­csi azonban mindössze három, a helyszínen el­látható, könnyű sérültet talál, ugyanakkor a vá­ros másik végén, a Mó­ricz Zsigmond körtéren valóban súlyos baleset történik, egy taxi és egy magánautó karambolja következtében két em­ber a klinikai halál ál­lapotában várja az élet­mentő felszereléssel el­látott rohamkocsit Az URH rádió pillanatok alatt átirányítja a ro­hamkocsit s ekkor kez­dődik a film gyötrelme­­sen tragikus képsora, az összes megkülönböz­tető jelzésekkel harsogó mentőautó vánszorgása a pesti közlekedési dzsungelben, ahol tíz jármű közül nyolc nem tér ki a mentőnek. A két sérült közül leg­alább az egyik meg­menthető lett volna, ha a pesti utca süket, vak és önző autósai figye­lembe veszik, hogy a mögöttük tülkölő men­tőnek nyilván sietős a dolga. A mindössze hu­szonnyolc perces rövid­­film igazi tragédiát áb­rázol, ködös képeivel és szűkszavú vágásaival még inkább aláhúzva az emberi felelőtlenség nyomasztó hatását. DRÁMA. Rad­vány­i Dezső szerkesztő, Andor Tamás operatőr és ifj. Schiffer Pál rendező jegyzi a drámai hatású Félúton című dokumen­tumfilmet, amely a fal­vakból munkahely után az ipar felé tájékozódó és elvándorló emberek életmódjáról és vissza­téréséről tudósít kemény fogalmazásban és na­gyon őszintén. A keret egy kultikusbrigád a kiskörei vízilépcső épí­tésénél, tizenkét tisza­­ladányi parasztember „kiszakadása” a falu közösségéből, vándor­élete és útkeresése, meg­torpanása valahol a fél­úton. Nagyon egyszerű eszközökkel dolgozik ez a film, mindenekelőtt azt hangsúlyozva, hogy a parasztember kilépése az ősi közegből minden esetben bizonyos drá­mai eseménysorozat kö­vetkezménye, jelen eset­ben a tsz-től való féle­lem, a bizalmatlanság, a lassan kialakuló biza­lom és két falusi réteg, az otthon maradottak és az elvándoroltak ösz­­szeütközése. Nem könnyű dolog dokumentumfilmben va­lóságos konfliktust áb­rázolni, mert hiszen a

Next