Filmvilág, 1978 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1978-05-15 / 10. szám
Útifilm Vásárelyről Az első helyszín Pécs volt. Itt kezdődött D. Fehér Zsuzsa szerkesztő-riporter filmje Victor Vasarelyről. Láttuk, amint a pécsi származású mester megjelenik a városi tanács dísztermében, ahol átadják neki a díszpolgári oklevelet, majd Hárs Éva, a megyei múzeumok igazgatója beszélt arról, hogyan született meg a pécsi Vasarely Múzeum gondolata: végül hangulatos riportképeket kaptunk a múzeum ünnepélyes megnyitásáról. Pécsről Gordes-ba utaztunk a televízió stábja jóvoltából. Ebben a dél-franciaországi városkában annak is középkori kastélyában már Victor Vasarely vitte a szót. Korábban róla beszéltek, ettől kezdve ő beszélt életéről, munkásságáról, elképzeléseiről, s persze a sikereiről is. Mindenekelőtt azonban a kastély régi falairól, amelyek között egész életművét bemutató állandó kiállítását megrendezte a legmodernebb kiállításrendezési elvek és a hasonlóképp modern technika mozgósításával. Idővel kiderült: a kastély kiesik a forgalomból. Vasarely új alapítványa számára a nevezetes délfrancia kisvárosok közül Aix-en-Provence-ot választotta. Mint mondta: részben érzelmi okokból. Ebben a városban dolgozott ugyanis Cézanne, a modern művészet elindítója, aki az első lépéseket megtette a festészet mértani értelmezése felé. Márpedig Vasarely programja körülbelül így hangzik: az aktoktól és csendéletektől csömöre van az emberiségnek, úgyszintén az egyhangú épületektől, jöjjenek hát a színes körök, négyzetek és háromszögek, amelyek vidámságot és változatosságot visznek a sivár betonvárosokba. A forgatócsoport Aix-en-Provenceba is ellátogatott. Velük együtt csodáltuk meg Vasarely múzeumát, ezt a kívül-belül hipermodern épületet, amely hatszög alaprajzú hasábokból áll, és amelynek külső falait Vasarely művei díszítik. Hogy valóban megváltás-e ez a fajta dekoratív művészet? Arra ma még — a tervezés stádiumában — korai volna válaszolni; egy ilyen rövid recenzióban pedig lehetetlen. Ezért csupán arra utalnék: az épület szépsége és használhatósága bizonyosan nem független egymástól, jó épületeket nem kell, rossz épületeket pedig igazán felesleges luxus homlokzatdíszekkel úgymond széppé tenni. De nem folytatom a vitát Vasarelyvel. Végtére is nagy formátumú és eredeti tehetség. Különben is: a film sem művészettörténeti oknyomozással mutatta be életművét. Vasarelyvel a főszerepben, valamiféle útifilmet láttunk, szép helyszínekkel és kedves jelenetekkel. Idegenvezetőnk Vasarely volt, aki tört magyarságában is ízes nyelven csevegett szórakoztatóan arról, hogy mit is tart ő a maga művészetéről. Ha Eck T. Imre rendező egy kicsit rövidebbre fogja a filmet, talán még élvezetesebb lett volna a műsor. VADAS JÓZSEF 32 XXI. évf. 10. sz. Filmművészeti folyóirat Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Főszerkesztő: Hegedűs Zoltán. Kiadja a Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Siklósi Norbert. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Lenin körút 9—11. Telefon: 221-285. Levélcím: 1906 Postafiók 223 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál 11900 KHI, Budapest V., József nádor tér 1.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215 96 162 pénzforgalmi jelzőszámlára. Előfizetési díj Vj évre 24.— Ft. Külföldön terjeszti a ,,Kultúra” Külkereskedelmi Vállalat. H—1389 Budapest, Postafiók 149. 78.2717 Egyetemi Nyomda Budapest Felelős vezető: Sümeghi Zoltán igazgató INDEX: 25 286 A CÍMLAPON: Angelica Ippolito a Dosztojevszkij szerelme című olasz film női főszereplője. Rendező: Alessandro Cane.