Filmvilág, 1978 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1978-02-15 / 4. szám

üzérkedő Párizséit, s persze a Nana két­ Párizsát is, de furcsa mód a megfilmesítésért üvöltő Párizs gyom­ra vagy a Három, város-ciklus Párizsa nem került vászonra. Végül azt a Simenont említem, akit talán a legtöbbször filmesítettek meg: eddig mintegy negyven regé­nyéből merítettek a rendezők (a TV-t nem számítom!). S bár ezekben a művekben általában csak az Igaz­ságügyi Palota obligát tornyai tűn­nek fel, a nyüzsgő bulvárokon és a keskeny mellékutcákon ballagó Maigret felügyelőnek hála néha megpillantthatju­k a mai főváros ut­cáit, bisztróit, mulatóit is. Hadd em­lítem meg itt azt a példátlan film­történeti kuriózumot, hogy a Majes­tic pincéi című regény forgatóköny­vét a kitűnő Spaak 1943-ban a fres­­nes-i börtönben írta, ugyanis a fil­met a német Continental cég még az előtt indította el, hogy a híres film­írót ellenállóiként elfogták. A sok ellenállási filmből egyéb­ként nem csak a közvetlenül a fel­szabadulás után készültekben szere­pel a főváros, hanem több későbbi alkotásban is, például abban az Autant-Lara-féle, Aymé-novellából készült Átkelés Párizson címűben, amelyről hosszan írtam e lapban (1958. okt. 1.), vagy a legújabbakban, mint Clement Párizs ég? című nagy­szerű történelmi freskójában, illetve Mitrani A Louvre kapui című, bátor filmjében, amely a megszállás egyik legtragikusabb mozzanatát, az 1942- es zsidórazziát viszi vászonra. PÁRIZS „ELEMEI” Ha Párizst „elemeire” (ahogyan Justh Zsi­gmond mondta)­­bontva te­kintjük, persze a Montmartre vezet! Új Filmlexikonunkban, amelynek mutatójában 66 „Párizs”-zsal kezdő­dő cím szerepel, csak 3 „Montmart­re” kezdetű címet találunk. Pedig a festői bohémnegyed és ágrólszakadt piktorai, kupléénekesei no meg per- Michel Mitrani: A Louvre kapui

Next