Filmvilág, 1982 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

pokat látó félig lecsúszott dzsentri, félig fölemelkedett polgár­ világból jöttek, amelyet téma szerint ábrázol­tak, vagy ürügyül használtak. Ha­nem, mert a nagybányai festők pik­­túrája fogalmazta meg azt az emberi­filozófiai lényegében finoman tartóz­kodó, elegáns passzív liberalizmust, rezervált, de humanista derűt, amel­­­lyel a század fordulóján egy felemás, még nem végleg lumpenizálódott, nem is egyértelműen burzsoává vált magyarországi félpolgárság közép­­osztálynak tudhatta magát. Szindbád, ha az irodalomtörténet­nek és a Krúdy-könyveknek hinni lehet, maga is ennek a különleges tár­sadalomnak különleges figurája. Szo­ciológiai, anyagi helyzete ismeretlen, nem is érdekes, de tény, hogy nagy, régi kényelmek, finom tárgyak és jobbára fólszabott elegancia körében éli szép, hányódó, komisz életét. Egy pillanatig sem hiszem, hogy a kitűnő képzőművész-tehetségű Huszárik Zoltánnak szüksége lett volna ilyen elmélkedésre és tudatosan felismert Krúdy—Nagybánya párhuzamra az alkotáshoz. Huszárik — ez már köz­hely — átélt és nem spekulált. De bizonyos vagyok benne, hogy a Krú­­dyt is, képzőművészetet is szuverénül átélő Huszárik önkéntelenül rátalált a két művészet liberális finomságára, esztétikai-etikaivá lényegülő anyagi­optikai titkára, s innen magyaráz­ható a látszatnál mélyebb rokonság. Hogy most már Huszárik mit, s ho­gyan kavart fel azzal, hogy 1971-ben filmre hitelesítette az egyik finom­liberális mesterművet — a Krúdyét — egy másik finom­liberális mester­­mű — Nagybánya — felérzett lénye­gével, s miért több a tette ennél a nem csekély transzponálásnál — azt a Szindbád méltatói elmondták már, s el fogják még mondani ezután. RÓZSA GYULA U ■ ■ uszárik Zoltán 40 éves, ami­kor első játékfilmjét, a Szindbádot 1971-ben elkészíti. Osztálytársai közül Bán Róbert 1965-ben mutatkozik be (Játék a mú­zeumban), Rényi Tamás 1962-ben (Legenda a vonaton ), Palásthy György 1961-ben (Mindenki ártatlan). Zoltán tehát 10 évvel később elsőfilmes, mint Palásthy — 40 éves ekkor —, míg másik osztálytársa, igaz, egy másik évfolyamból, Szabó István az álmodozások kora forgatásakor csak 26. Még azt is elmondom, hogy Zoli az aszódi Petőfi Sándor gimnáziumban 2 évvel járt felettem, én mégis 7 év­vel előbb kaptam diplomát a főisko­lán, mint ő. Ez kíván némi magyarázatot. Huszárik József Zoltán paraszt szülők gyermeke. (Édesanyja, roko­nai, ismerősei az odahaza, Domony­­ban máig hordott népviseletben tűn­nek fel a Szindbád temetési jeleneté­ben, s most az övén is a vörös bok­rok virítottak mögöttük, s megszag­gatott majdnem giccses ég.) Két éves, amikor apja meghal. Mindenről, s mindenkiről lemondva édesanyja neveli. A gimnázium nyolc osztályát Aszódon végzi el. Nagymű­veltségű tanáraink közül a legismer­tebb, s reá talán a legnagyobb hatást tevő Schéner Mihály festőt említem. A Színház- és Filmművészeti Fő­iskolán túljut két év szigorú rosta­vizsgáin, amikor a harmadik év végén közlik vele, hogy a filmrendezői pá­lyára alkalmatlan, mert szülei ku­­lákok, 1952-őt írunk. Mire Huszárik Jó­zsef Zoltán bebizonyítja, hogy az érvényben levő rendeletek alapján nem minősíthető kulák származású­nak, a határozat végleges és vissza­vonhatatlan. A Főiskola tanárai, osz­tálytársai — tisztelet a kivételnek — magára hagyták őt. Csontváry (Ichak Find) Markovics Ferenc felvétele 12

Next