Filmvilág, 1984 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1984-06-01 / 6. szám

hegy legendáját. Ez nem 1966-ban kezdődik, hanem 1957-ben, és 1957- től mutatja be ennek a kommunista geológusnak a fizikailag is szörnyű üldöztetését. Ebben a filmben már voltaképpen teljesen mellékes epizód, hogy azt a párttitkárt, aki az ő üldöz­tetését szervezte, 1957-ben szintén száműzték a „kulturális forradalom” alatt, és az is trágyát lapátolt. Ez a figura ugyanis visszatér a „kulturális forradalom” után, ugyanott párt­titkár lesz , és minden erővel aka­dályozza az 1957-ben száműzött kommunista geológus rehabilitálá­sát, és módja is van megakadályozni! Ehhez képest, mondom, a „kulturá­lis forradalom” bírálata már csak egy epizód — egy mélyreható törté­nelmi felülvizsgálatban. Befejezetlen játszmák BA­KÁCS DÉNES: A „kulturális forradalom” — hogy megkülönböz­tessük minden más kampánytól — a kultúra egészét vetette el. Minden előző kampány a kultúra értelmezé­séről folyt. A „kulturális forrada­lom” az egész korábbi felépítmén­­nyel leszámolt, az előző kampányok a politikai felépítmény formálására törekedtek. A „kulturális forrada­lom” mögött álló csoport úgy véleke­dett, hogy az egész hatalmi appará­tust ki kell cserélni, mert attól nem lehet remélni a maói eszméknek a megvalósítását. KŐHALMI FERENC: Egész sor olyan filmet láttunk, amely a mai kínai életmóddal ismertet meg, de a kevés olyan filmet láttunk, amelyik falu problémáival foglalkozott. Mégis ezek üzenete egybeesett azzal, amit utazások közben saját sze­münkkel tapasztaltunk. Elementáris erejű felpezsdülése valósul meg a pa­raszti gazdaságnak. Ahhoz tudnám hasonlítani, amit mi, más méretek­ben, a háztáji kibontakozásakor él­tünk meg. A városkörnyéki fóliasát­rak sokasága Vecsést és a Tápió vidé­két idézte. Az aprólékos kertészeti munka sok finom jele utalt a bio­­kultúra stílusú földművelés régi ha­gyományaira. És mindennek ered­ményességét igazolták a piacokon Pekingben, Hangcsouban, Sanghaj­­ban látott zöldséghegyek. DÓSAI ISTVÁN: A filmek legje­lentősebb témája az, hogy mi törté­nik a városban. Láttunk olyan fil­met, amelyik arról adott hírt, hogy a városi fiatalság körében jelentős munkanélküliség van. A film művé­szileg talán nem olyan kiemelkedő, de az információértéke rendkívül fontos, hogy a munka nélkül lézengő ifjú ember törvényszerűen csúszik el. Azt tárgyalta a film, hogy mit tehet a család, az utca, a lakóközösség ennek megakadályozására, hogyan lehetne értelmes életlehetőségeket ad­ni a fiataloknak. Művészileg azon­ban eléggé egysíkúak a mai hétköz­napi életről szóló kínai filmek. Ko­rántsem olyan jók, mint amelyek a „kulturális forradalom” kritikájával foglalkoznak. A Napnyugta utca című film például a munkanélküliségről szól. Főhőse egy egészséges, erős, 16—18 év körüli srác, aki egész nap a maga szűk utcájában táblából és abból szerez valami pénzt magának, hogy hulladékot gyűjt és ad el. Utóbb megtudtuk, hogy ez teljesen realista kép. A film őszintén szól a lakásviszonyokról, a „kulturális for­radalom” idején parancsolgatáshoz szokott pártfunkcionáriusokról. Ezek mind megjelennek a filmben. Ennyi­ben ez a film a látottak közül talán a legjobb a mai tárgyúak sorában, mert a legdrámaibb és a leginkább érzé­kelhető módon beszél a jelen problé­máiról. De mindegyik mai tárgyú film összekeveri a társadalom problé­máinak realista ábrázolását egy vá­gyott jövőképpel. Aki járt Kínában, az tudja, hogy a kínaiak hogyan öltözködnek. Óriási dolog az, hogy nem rongyokban járnak, hanem min­denkinek van zubbonya. Ez mindig tiszta, nem szakadt, legfeljebb folto­zott. Ma azonban erős központi kam­pány folyik az egyöntetű öltözködés megszüntetésére. Ezekben a filmek­ben — csak példát mondok —­ a sze­replők, leszámítva a negatív szerep­lőt, nem úgy öltözködnek, mint ahogy a valóságban láthatjuk a kí­naiakat, hanem úgy, mint ahogy majd ennek a kampánynak a sikere után és a kínai ipar termelésének az átállítása után öltözködniük kellene. Tehát egy vágyott jövőképet vetíte­nek a jelenbe. Amilyen arányban keverednek a filmekben a valóságos társadalmi problémák az előrevetí­tett jövőképpel, úgy jobbak vagy rosszabbak ezek a filmek. A társa­dalmi jövőképnek a filmvásznon megvalósuló jele­nidejű ábrázolása persze nem kínai sajátosság. Ezt már más országok a filmművészetük, il­letve művészetük bizonyos korszaká­ban már művelték, többek között, mi, magyarok is, és ez kísértetiesen emlé­keztet engem arra az időre. Ez a sema­tizmus és mindenfajta más művészi hiteltelenség archetípusaként jelenik meg ezekben a filmekben. Ezért gon­dolom, hogy gyengébbek, mint a többé-kevésbé lezárt konfliktusok áb­rázolását célzó filmek. KŐHALMI FERENC: Az én véle­ményem ettől valamelyest eltér. Úgy vélem, hogy egy kínai számára sokat mondanak ezek a filmek is. Azt tár­gyalják, ami az ő gondjuk. Mi is így reagáltunk, amikor azt mondtuk, lám, noha ez vagy az a film alacso­nyabb színvonalú, de olyan dolgok­ról beszélt, amelyek a mi történel­münkben is előfordultak. S az össze­hasonlítás számunkra érdekes és fon­tos. A személyes beszélgetések során beszélgetőtársaink azt kérték, mond­juk el kritikai véleményünket a meg­nézett filmekről. Először azzal a tel­jesen őszinte szabadkozással kellett kezdenünk, hogy most láttunk egy­huzamban 27 játékfilmet, ez egyál­talán nem jogosít fel minket arra, hogy bíráljuk őket. Mégis kiprésel­ték belőlünk, hogy elmondjuk a be­nyomásainkat. A filmek s a beszé­­getések alapján úgy látom, hogy ők „útközben” érzik magukat, és elis­merik: nem tudják pontosan, hogy a „bölcsek kövét” számos dologban hol keressék. Ez a szemlélet a filmek­ben jól érződött — adott esetben gyengébb színvonal esetén is. Ezt az útkeresést a kínai nézők is rokon­­szenvvel kísérik, különben aligha lenne érthető, miért néznek meg egy filmet gyakran kétszer-háromszor is. BAR­ÁCS DÉNES: Mivel a kínai filmről elsősorban mint társadalmi információról beszéltünk mindeddig, hadd kérdezzem meg végül, hogy esztétikailag hogyan hatnak az euró­pai, illetve magyar emberre? Tehát van-e olyan, ami a mi esztétikai rendszerünkben, hatásrendszerünk­ben is érdekes, amit nemcsak azért néz meg az ember, mert kínai, hanem azért is, mert film ? DÓSAI ISTVÁN : Megpróbálok erre válaszolni. Láttunk egy filmet, ame­lyik az ábrázolás színvonalát tekint­ve is a világ bármelyik országában szívesen vállalt film volna, és amel­lett megőrizte a kínai jellegét. Egy fiatal filmes friss alkotása: Történetek a régi Pekingből. A húszas évek Pe­­kingjéről szól, s a szerző, akinek a műve alapján készült a tajvani szü­letésű, ma Amerikában élő kínai írónő. Önmagában nagy dolog volt, hogy egy először Amerikában meg­ osítni t­sinit 1937-ben 21

Next