Filmvilág, 1986 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1986-10-01 / 10. szám

Milyen kár, hogy ezt a szép filmet nem sikerült befejezni, jobban mond­va, hogy be kellett fejezni. Hankiss Elemér elemzéseiből tudhatjuk, hogy egy drámát megírni még hagyján, de jól befejezni szinte lehetetlen — a végén fenyeget a giccs. Proustnál a féltékenységtől elgyötört Swann vé­­gülis feleségül veszi Odette-et, lánya születik, ő maga visszavonul mogor­vaságába és öregségébe, de ezzel a regény nem ér véget, hiszen Swann szerelme után következnek még a főhős szerelmei, többek közt Swann leányával. Mindez — Swann későbbi sorsa — természetesen helyet kapott a filmben, de csak kényszerű epiló­gusként, lekerekítés végett, jelzéssze­rűen és — mivel gyógyíthatatlan betegség is jelentkezik — egy kicsit love story-s kicsengéssel. Ez a csüggesztő befejezés — kont­rasztként — fölidézi Justh Zsigmond naplójának egy lapját. Az író farsangi jelmezbálból, ahol egész éjszaka meg­figyelt és tanulmányozott, reggel hét­kor hazafelé tart, az ébredező párizsi utcán, álarcos társaival. „A hajnal hideg sugara megvilágítja a reggeli ködöt s a nehézkesen mozgó munká­sokat.” Öregasszony igyekszik a vá­sárcsarnokba, a maszkosok láttán bámulatában elejti kosarát, egy álar­cos fölemeli és pénzdarabot nyom a ráncos kézbe, majd — az antonionis némajáték után — a tarka kis csapat elválik az írótól. „Furcsa, e percben eszembe jutott, hogy ezt a három embert sohasem látom többé. . . szí­nes árnyaikat elnyelte az utca kö­de... Az éjszakából fényes napsuga­ras reggel lett, s mégis úgy éreztem, mintha tűzijáték után komor, néma éjszaka vett volna körül.” Justh Zsigmondnak e miniatűr remeke mutatja meg, mi hiányzik a film befejezéséből, voltaképpen az egész filmből, sőt Proust regényéből is: a halál és az éjszaka könyörtelen dimenziója. Ami nélkül a szerelem és féltékenység leggyötrőbb pokla is csak egy jelmezbál zárt köre, részlet. A teljes világ meztelen és démoni. LUKÁCSY SÁNDOR Swann szerelme (Un amour de Swann) — francia—NSZK, 1983. Rendezte: Volker Schlöndorff. írta: Marcel Proust Swann című regénye nyomán Peter Brook, Jean-Claude Carriére. Kép: Sven Nykvist. Zene: Hans Werner Henze. Szereplők: Jeremy Irons (Swann), Ornella Muti (Odette de Crécy), Alain Delon (Charlus báró), Fanny Ardant (Guermantes hercegnő), Marie-Christine Bar­rault (Verdurinné). Gyártó: Bioskop-Film, Gaumont, WDRm Nicolestephane. „Mi a féltékenység? Pokol, ahol még mindig szeretünk” (Jelenet a filmből — fent; Ornella Muti — középen; Jeremy Irons és Alain Delon — lent) 31

Next