Filmvilág, 1986 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
Milyen kár, hogy ezt a szép filmet nem sikerült befejezni, jobban mondva, hogy be kellett fejezni. Hankiss Elemér elemzéseiből tudhatjuk, hogy egy drámát megírni még hagyján, de jól befejezni szinte lehetetlen — a végén fenyeget a giccs. Proustnál a féltékenységtől elgyötört Swann végülis feleségül veszi Odette-et, lánya születik, ő maga visszavonul mogorvaságába és öregségébe, de ezzel a regény nem ér véget, hiszen Swann szerelme után következnek még a főhős szerelmei, többek közt Swann leányával. Mindez — Swann későbbi sorsa — természetesen helyet kapott a filmben, de csak kényszerű epilógusként, lekerekítés végett, jelzésszerűen és — mivel gyógyíthatatlan betegség is jelentkezik — egy kicsit love story-s kicsengéssel. Ez a csüggesztő befejezés — kontrasztként — fölidézi Justh Zsigmond naplójának egy lapját. Az író farsangi jelmezbálból, ahol egész éjszaka megfigyelt és tanulmányozott, reggel hétkor hazafelé tart, az ébredező párizsi utcán, álarcos társaival. „A hajnal hideg sugara megvilágítja a reggeli ködöt s a nehézkesen mozgó munkásokat.” Öregasszony igyekszik a vásárcsarnokba, a maszkosok láttán bámulatában elejti kosarát, egy álarcos fölemeli és pénzdarabot nyom a ráncos kézbe, majd — az antonionis némajáték után — a tarka kis csapat elválik az írótól. „Furcsa, e percben eszembe jutott, hogy ezt a három embert sohasem látom többé. . . színes árnyaikat elnyelte az utca köde... Az éjszakából fényes napsugaras reggel lett, s mégis úgy éreztem, mintha tűzijáték után komor, néma éjszaka vett volna körül.” Justh Zsigmondnak e miniatűr remeke mutatja meg, mi hiányzik a film befejezéséből, voltaképpen az egész filmből, sőt Proust regényéből is: a halál és az éjszaka könyörtelen dimenziója. Ami nélkül a szerelem és féltékenység leggyötrőbb pokla is csak egy jelmezbál zárt köre, részlet. A teljes világ meztelen és démoni. LUKÁCSY SÁNDOR Swann szerelme (Un amour de Swann) — francia—NSZK, 1983. Rendezte: Volker Schlöndorff. írta: Marcel Proust Swann című regénye nyomán Peter Brook, Jean-Claude Carriére. Kép: Sven Nykvist. Zene: Hans Werner Henze. Szereplők: Jeremy Irons (Swann), Ornella Muti (Odette de Crécy), Alain Delon (Charlus báró), Fanny Ardant (Guermantes hercegnő), Marie-Christine Barrault (Verdurinné). Gyártó: Bioskop-Film, Gaumont, WDRm Nicolestephane. „Mi a féltékenység? Pokol, ahol még mindig szeretünk” (Jelenet a filmből — fent; Ornella Muti — középen; Jeremy Irons és Alain Delon — lent) 31