Filmvilág, 2003 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2003-05-01 / 5. szám

követi elődeit, hogy a színészt pusztán a többinél drágább díszletelemnek tekinti. Nem tudom például, sikerült-e va­lakinek ennél kevesebbet ki­hoznia Bruce Willisből, Moni­ca Belluci egyetlen szerepe pe­dig a durcás szájtartás és a de­koltázs őserdei viseletének be­mutatása. Rajtuk kívül a többi­ek egyáltalán nem léteznek — a bennszülött feketék mond­juk kicsit jobban nem létez­nek, mint a kommandósok. Mivel a konfliktus, valamint a karakterek és jellemek kidol­gozottsága nem képes megüt­ni a telefonkönyv szintjét sem, így a hatáskeltés a harc látvá­nyára és a szájbarágós morális tanulságra marad. Ennek meg­felelően röpköd a gránát, hull a pálmalevél, lélekfacsaró be­tétként pedig a háború borzal­mainak naturalista ábrázolását kapjuk, mindezt invenciótlan, lapos profizmussal. Az itt-ott fellelhető részértékeket azután a filmvégi dagályos pátosz nul­lázza le. A Nap könnyeinek így végül egyetlen tanulsága ma­rad: a háború csúnya dolog, de kiválóan fényképezhető. A MAC A VASKÓ PÉTER The Core — amerikai, 2002. Rendez­te: Jon Amiéi, írta: Cooper Layne és John Rogers. Kép: John Lindley. Ze­ne: Christopher Young. Szereplők: Aaron Eckhart (Keyes), Hilary Swank (Beck), Tchéky Karyo (Szergej), Delroy Undo (Dr. Brazleton). Gyártó: Core Productions Forgalmazó: UIP­­Duna Film. Szinkronizált. 135 perc. történelem során több hódító hadsereg is pró­bálkozott Róma lerombolásá­val, de annyira teljes siker egyikük próbálkozását sem koronázta, mint A mag számí­tógépes grafikusainak mester­kedését. Igaz, ők nem valami stratégiai fontosságú hatalmi szimbólumot akartak meg­semmisíteni, csak érzékletesen illusztrálni óhajtották a ve­szélyt, ami katasztrófafilmjük­ben a Földet fenyegeti. Emberek esnek össze holtan az utcán, városi galambok tá­madnak a turistákra, furcsa légköri jelenségek borzolják a kedélyeket világszerte. A bajt itt nem genetikailag sérült óri­áshüllő, és nem űrből pottya­­nó meteor hozza, hanem egy sokkal megfoghatatlanabb dolog: a Föld elektromágne­ses tere zavarodott meg. A ka­tonák megrémülnek, a tudó­sok töprengenek, aztán az Egyesült Államok vezetése, mint szokott, a tettek mezejére lép. Ha a gond bolygónk magjában van, akkor oda kell menni, és az üzemzavart el kell hárítani. Rekordidő alatt megépül a csodajármű, ami képes a kőzetrétegeken iszo­nyatos sebességgel több ezer kilométer mélyre hatolni, tu­dósokból és űrhajósokból fel­áll az akciócsoport, és elindul a fortyogó lávatömegek biro­dalmába. Ott persze egyebek mellett az is kiderül, mi okoz­ta a Föld magjának leállását. A cselekmény teljes mérték­ben kiszámítható nyomvona­lon halad, de nem ez a fontos. A film a trükkök miatt készült, és meg kell hagyni, olyat mu­tat, amit még nem láttunk: azt, hogy mi van odalenn, mélyen a talpunk alatt. És mi­vel még nincs ember, aki ezt a saját szemével látta volna, a képalkotó fantázia színes moz­góképkölteményeit látjuk a vásznon. Ami helyenként ér­dekes, de magukkal ragadó történet és figurák nélkül — hiába a másodvonalbeli sztár­parádé — mindez csak egy fe­­lejthető-eldobható moziél­mény marad. NEVELŐS ZOLTÁN DONNIE DARKO Donnie Darko — amerikai, 2001. ír­ta és rendezte: Richard Kelly. Kép: Steven Poster. Zene: Michael And­rews. Szereplők: Jake Gyllenhaal (Donnie), Holmes Osborne (Eddie), Maggie Gyllenhaal (Elizabeth), Ma­ry McDonnell (Rose), James Duval (Frank). Gyártó: Adam Fields Produc­tions I Gaylord /Flower / Pandora Cinema. Forgalmazó: Mokép. Felira­tos. 113 perc. ébi-Lynch — így a verdikt a Donnie Darkót illetően. Már megint ez a féktelen vágy, hogy elhelyezzük az újonnan érkezőket a magunk megnyugtatóan elrendezett univerzumában. Kényelmes, de félrevezető módszer. A Donnie Darko ráadásul szin­te tálcán kínálja a mindenfé­le irányzattal, előzménnyel, trenddel való összehasonlítást. Kertvárosi misztériumjáték, a mézeskalács homlokzatok mö­götti kispolgári moszattelepek kíméletlenül abszurd megvilá­gítása — kiáltsunk Lynch-et! Megannyi nyitva hagyott, lát­szatra megválaszolt, egyszer­smind tucatnyi alternatív meg­oldást is kínáló kérdés. Kicso­da Donnie Darko? Zavart ka­masz, tépelődő megváltó, white trash rebellis? A helyi mozi mindenesetre a Krisztus utolsó megkísértését és az Evil Deadet vetíti Halloween éjsza­káján. Nem lehet véletlen. Mi­csoda a Donnie Darko? Sci-fi­­be hajló intellektuális labirin­tus? Az amerikai álom ízekre szedése ezeregyedszerre? Ki­csoda Frank, a Darko fiúnak időről-időre megjelenő óriás­nyúl, aki megismerteti Don­­nie-t a világvége beköszönté­­nek pontos dátumával? A Donnie Darko feladványai szerencsés csillagzat alatt szü­letett mozisták számára talán már elsőre is megfejthetők. A rejtély megoldása, Donnie küldetésének valós vagy kép­zelt volta, a hallucinációk/jele­­nések, kódolt üzenetek, rejte­­tett összefüggések feltérképe­zése izgalmas szellemi munka. A bizarr fordulatok, nosztalgi­kus pop-balladákra kompo­nált álomszerű je­lenetsorok mögött azonban ott húzó­dik a valóság ab­szurd rétege, s itt ez a kapocs, ami mint a nyakra te­­keredő köldökzsi­nór, összeköt ezzel a történettel. Az örök kívülállóval, a nagy kamaszkori illúziókkal, a világ árulásával, a hamis próféták­kal. Végre egy zavarba ejtő mozi. Vigyázat, a Donnie Darko nagyon is alkalmas a nyugalom megzavarására. Jól van ez így, nagyon is jól. FRIDA - KÖVES GÁBOR Frida — amerikai, 2002. Rendező: Julie Taymor. írta: Hayden Herrera könyve alapján Clancy Sigel, Diane Lake, Gregory Nava és Anna Tho­mas. Kép: Rodrigo Prieto. Zene: Elliot Goldenthal. Szereplők: Salma Hayek (Frida Kahlo), Alfred Molina (Diego Rivera), Geoffrey Rush (Trockij), Edward Norton (Rockefel­ler). Gyártó: Miramax. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos, 113 perc, elénk kevéssé ismert kép­zőművész-zseni életéből készített filmet Julie Taymor. Alkotása az életrajzi film szigo­rúan dokumentarista irányát képviseli és ennek örülnünk kell, mert Frida Kahlo a mi­énk. A XX. századi latin-ameri­kai képzőművészet fontos alakja ugyanis apja révén félig magyar, magyar zsidó volt. Er­re szolgáló bizonyíték a jelen­tős részben portrékat festő, munkáira előszeretettel szöve­get is író Kahlo képein is fellel­hető. Sajnos azonban e pontos — vagy, legalábbis pontosnak tűnő — filmben Káló Vilmos, az Aradról Németországon át B 60 FILMVILÁG2­0­0­3 /5

Next