Filmvilág, 2006 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2006-06-01 / 6. szám
met növeszt, mely homloka közepéről türemkedik ki. A kocsányon fityegő szem (voltaképp a tobozmirigy) segítségével Crawford is képes lesz látni a köztes dimenzió lényeit. Végül, bárhogyan is küzd ellene, pokoli démonná sorvad ő is. A végső kárhozattól csak az menti meg, hogy szeretője egy véres küzdelem során leharapja a kocsányon fityegő szemet. Lovecraft pusztító istenei a káosz közepén, fekete trónuson ücsörögnek, és csak néha vesznek fel hús-vér formát. Ilyenkor a sumér mítoszok és az ótestamentumi próféciák ősszájú szörnyetegei, valamint hatalmasra nagyított mikroszkopikus bestiák sejlenek fel a vásznon: oktopuszapák és hidraanyák, féregszeretők és amőbahitvesek, akik csak arra képesek, hogy bekebelezzenek, hogy csápjaik halálos ölelésében széttépjenek, elnyeljenek mindent és mindenkit. Áldozat és áldozó számukra egy és ugyanaz, egyetlen céljuk örök életéhségük csillapítása. A poliparcú, sárkányszárnyú, óriástestű Chtulhu mellett Lovecraft másik kedvence az óriási hal és oktopusz ötvözetének tűnő Dagon, de a Necronomicon démonok tucatjait említi, melyeknek már neve is hátborzongató: Yuggoth, Tsathoggua, Yog-Sothoth, R'lyeh, Nyarlathotep, Azathoth, Hastur, Yian, Leng, Bethmoora, L'mur-Kathulos, Magnum Innominandum. Lovecraft Goya nagy rajongója volt, és több filmben is felbukkan az őrült spanyol festő híres képe, a gyermekeit faló Szaturnusz isten portréja. Lovecraft kannibál istenei ugyanígy zabálják fel saját fiaikat, lányaikat és szeretőiket. Ház a temető mellett. Lovecraft szinte minden művében ugyanazzal a paradoxonnal találkozunk: hősei a pogány halálistenek megidézésével voltaképp az öröklét kapuján akarnak belépni, de mivel az életre keltett istenek csak dögvészt tudnak magukkal hozni, az öröklét is csupán a halálon keresztül válik elérhetővé. Frankenstein doktor galvánelemeket bütykölő szánalmas elektrotechnikussá silányul Lovecraft tudósai mellett, akik nem holmiféle elektromos kisülésekkel foglalatoskodnak, hanem mágikus pentagram közepére állnak, és kódexekben, pergamenekben rejlő varázsszavakat kántálnak. A titkos tudás apáról fiúra, mesterről tanítványra hagyományozódik a legtöbb Lovecraft- műben. Ha belépünk Lovecraft kísértetházának kandallófényű halljába, a falakon családi arcképcsarnokot pillantunk meg: degenerált apák, őrült nagyapák portréit. Az átokká váló örökség és az önpusztító teremtés kettőssége legérdekesebben talán a Charles Dexter Ward esete című novellából készült két filmben, az Alien forgatókönyvét is jegyző Dan O'Bannon rendezte A feltámasztottban (The Resurrected) és Roger Corman Kísértetkastélyában (The Haunted Palace) figyelhető meg. (Ez utóbbit a nagyobb közönségsiker érdekében Poe-adaptációként tálalták, sőt, a film elejére és a végére Corman egy-egy idézetet is odabiggyesztett Lovecraft nagy elődjének verseiből.) A két történet alapja Joseph Curven boszorkánymester históriája. A 18. században élt mágus a Necronomicon birtokába jutott, és a könyv ősi nyelvén holtakat próbált meg megidézni. Bár megégették őt, száz évvel később visszatért, hogy befejezze nagy művét. E célból megszállja utódja lelkét: míg a modern környezetbe helyezett A feltámasztottban egy fiatal vegyész helyébe áll a mágus, addig a Kísértetkastélyban egy portré révén kezdi irányítani utódját. Az elátkozott kastély falán függő festmény Oscar Wilde Dorian Gray arcképéhez hasonlóan skizofrén hasadás színterévé válik: a kép előtt ácsorgó főhős néha önmaga démoni hasonmásává korcsosul, máskor azonban ráismer szörnyű tetteire, és megpróbál szabadulni a parazita elől. Az újjáélesztett Curven háza alatt eközben szörnyűséges laboratórium épül ki, amelyben alkimista kísérletek veszik kezdetüket. Míg a ház asszonya magányában és elkeseredésében fátyol mögé rejti arcát, férje tekintetét poros pókhálók fedik el. Míg a feleség azért aggódik odafenn, mert a férj rendszeresen megfeledkezik a házassági évfordulóról, aközben ura odalenn az öröklétet kutatja és a pokollal készül nászra. Az 1992-es A feltámasztott a talán a leghitelesebb és leglátványosabb Lovecraft-film. A vegyész háza alatt található hatalmas kazamatarendszer önmagában is lenyűgöző. Itt, a labirintus legmélyén ér minket a legnagyobb sokk, amikor a fáklyafényben feltárul előttünk egy óriási emésztőgödör, melynek mélyén emberi testrészek, félig nyitott, mocorgó tete-„Porhanyós víziszellemeket idéznek meg" (Stuart Gordon Reanimátor - David Gale; Stuart Gordon: Túloldalról) 34 FILMVILÁG 2006/6