Filológiai Közlöny – I. évfolyam – 1955.
1. szám - Kardos Tibor és Turóczi-Trostler József: A modern filológia feladatai Magyarországon
kommentárok sokszorosan felülmúlják a közölt klasszikus szöveget, és bizony sok esetben elfedik igazi szándékát. A nagy írók egyéniségének kiforgatása sem ritka jelenség e kutatásban. A nemzeti irodalomnak nagy haladó alakjait »ismeretlen« művek alapján reakcióssá átfesteni, vagy meglepő "új,, összefüggések révén kideríteni, hogy egészen mások voltak, mint akinek a jóhiszemű közvélemény tartotta őket, gyakori jelenség a kapitalista országok filológiai kutatásában, így válik például Campanella, az olasz irodalom egyik legforradalmibb írója, a haladás mártírja, az inkvizíció áldozata jámbor reformerré, így válik az utópisztikus szocializmus nagy megalapítója, Morus Tamás pápai szándékok hordozójává, és így tovább. Az irodalmi jelenségek kiforgatására való törekvés egész korszakokat érint. A szovjet tudomány ismételten és ismételten hívja fel a figyelmet arra, hogyan igyekszik az imperialista országok tudománya a renaissanceot, »a legnagyobb haladó irányú forradalmat, amelyet az emberiség addig átélt«, kiforgatni lényegéből, forradalmi mivoltából. Valóban, a lényegi mozzanatok elhallgatása a mellékesekkel szemben, a középkori fogalmak törését világosan mutató, erőteljesen éles humanista irányzat háttérbe szorítása a kompromisszumos irányzattal szemben, a középkori népi ellenállás vallásos formáinak összecserélése a feudalizmus vallásosságával és ily módon hamis folyamatosság létrehozása, mind egyazon törekvés részleteit alkotják : megváltoztatni a valóságos történeti képet. A nagy hagyományokkal való foglalkozás, a nemzeti klasszikusok tisztelete Nyugaton általában visszaszorult. Az uralkodó osztályt nem sok köti e múlthoz, sőt multjának hősi elemeiről igyekszik megfeledkezni. A nagy hagyományok fenntartója és örököse egyre inkább az elnyomott proletariátus és a hozzájuk csatlakozó értelmiségiek. Az az irodalom, melyet ma Nyugat terjeszt, már oly kevéssé nemzeti, hogy nem csupán a nemzeti hagyományokhoz való kapcsolódás, hanem a nemzeti karakter elemei is hiányoznak belőle. Gyakran exportra szánt áru, mely témakörében és kifejezésmódjában egyaránt igyekszik kiszolgálni a könyvmonopóliumok érdekeit és éppenséggel reakciós irányba terelni a nem öntudatos tömegeket. Egyetlen világirodalom van tehát, s ez világszerte a dolgozó népé, az a világirodalom, melyben a nemzeti irodalmak klasszikusaikkal, haladó hagyományaikkal, teljes karakterükkel vesznek részt. Ennek a világirodalomnak legmaibb kifejezésmódjául a szocialista realizmust valljuk. Ez a világirodalom az emberiség dolgozó többségének öröksége, ezt a világirodalmat kovácsolja Hja Erenburgtól Aragonig és Howard Fastig korunk minden igazán nagy írója. Ezt a hagyományt és ezt az irodalmi irányt valljuk mi is kutatásaink tárgyának. A modern filológus feladata Magyarországon az, hogy a világirodalom nagy hagyományait minél mélyebben felkutassa, minél igazabban ábrázolja. Tárja népünk elé művészi értékei útján leleplező, támadó és formáló szerepét, a történelem ellentétes erőinek halhatatlan típusokban, élettől duzzadó egyéniségekben való megjelenítését. Mindevvel segítünk kibontani az új emberi társadalom humanizmusát, az új, széles, művészi-irodalmi öntudatot. E munkánknak kettős értelmét látjuk. Hozzá kívánunk járulni a modern filológia marxista-leninista kutatásához, melynek jónéhány nyugati országban különböző jellegű akadályai vannak. Tudatában vagyunk annak, hogy egyes tudományos körökben a marxista-leninista módszert igyekeznek nemlétezőnek tekinteni, vagy, ha ez lehetetlen, dogmatizmussal vádolni : avval, hogy az irodalmi alkotót feloldja társadalmi körülményekben, az írói egyéniséget mint olyat megszünteti. Az idealizmus azonban nem kevésbé köti meg meggyőző.