Filológiai Közlöny – IV. évfolyam – 1958.

1. szám - Tanulmányok - Bónis György: Petrus de Vinea leveleskönyve Magyarországon, I. rész

1. Petrus de Vinea és a szicíliai államszervezet Az Isteni színjáték költője a Pokol hetedik körének második gyűrűjében, az eleven ligetben, Vergilius biztatására letör egy ágat az előtte álló nagy bokorról. A törés helyén kibuggyan a vér, s a megcsonkított bokor keserve jajszára fakad. Az ókori költő felszólítására elmondja azután, ki volt a földön, mielőtt öngyilkossága büntetéséül fává változott. ,,Én voltam, ki Frigyes szívének kulcsát tartottam mind a kettőt, és kezembe­ a kulcs, kizárva és bezárva úgy járt, hogy nem jutott titkába senki sem be ; hű voltam a nagy hivatalban ; álmot és vérverést áldoztam, jó hiszembe. A két leány, aki Cézárról álnok s kéjenc szemét el sohse fordította, (Udvar Bűnének hívják, Közhalálnak) mindenki lelkét ellenem szította ; s a feltüzeltek Cézárt feltüzelték, hogy tisztességem gyászra vált miatta, így tettem a létnek megvetve terhét igaz magam iránt igaztalanná, sírban remélve a gyalázat enyhét. Uj gyökeremre esküszöm , szavam rá : sohse volt semmi, ami lelkemet nemes uramtól hűtlenségre vonná. S ha egyetök még földre felmehet, támassza fel emlékem, mely irigység csapásától még most is holtbeteg." (Pokol XIII. 58—78, Babits Mihály ford.)­­A szenvedő lélek, kinek ágakká változott tagjait a hárpiák szaggatják, ismerős volt Dante kortársai előtt ; a nevéhez kapcsolt levelek és a szájhagyo- -mány élénk emlékezetben tartották Petrus de Vinea nevét. Mint a népi nyelvű olasz költészet egyik úttörőjét, a szicíliai költőiskola tagját az irodalomtörténet­­ Pier della Vigna néven tartja, nyilván.­ Élete valóban megérdemli az utókor figyelmét , ha nem is származott olyan alacsony sorból, mint a korabeli monda tartotta, szerény polgári körből a hatalom legmagasabb csúcsára emel­kedett, és meredeken zuhant le onnan a gyalázatba és a halálba.3­­­ 2 Storia letteraria d'Italia. Il duecento, a cura di Giulio Bertoni, 3. ed. (Milano 1939) 103—104. — Az Irodalomtörténeti Lexikon (szerk. Dézsi Lajos, Bp. é. n.) III. 1393 mindössze f . ennyit mond róla : ,,Pier della Vigna, olasz költő, szül. 1180 után Capuában, megh. 1249. A szi­­ciliai költőiskolához tartozott." — Az id. Dante-sorok retorikus, játékos jellegének finom elem­­zését 1. Herczeg Gyula, Az olasz próza és a humanizmus (Renaissance-Tanulmányok, Bp. 1957) , 300—301. 3 Életrajzára ma is alapvető J. L. A. Huillard-Brcholles, Vie et correspondence de Pierre de la Vigne (Paris 1865, nem használhattam) ; Ernst Kantorowicz, Kaiser Friedrich der Zweite . « (Berlin 1927, ezentu­l csak nevével idézem) 274—283, és un. Ergänzungsband (Berlin 1931) 126—132 ; jó összefoglalás Margarete Ohlig, Studien zum Beamtemtum Friedrichs II. in Reichs­­italien von 1237—1250 . . . (Frankfurt 1936) 133—137, legújabban Friedrich Baethgen, Dante und Petrus de Vinea, SB Bayr. Akad. 1955/3. (München 1955) 4—8. A hatalmas régebbi irodal­­­ mat felsorolja U. Chevalier, Répertoire (Bio-bibliographie, Paris 1905) 3755—56 hasáb.

Next