Filológiai Közlöny – V. évfolyam – 1959.
1–2. szám - A Turóczi-Trostler József emlékszám anyagának folytatása (1–84. l.): - Beke Ödön: Az indoeurópai és finnugor esetek kialakulása
nach Nowgorod' ; szerb idem o eu s v o j e mu "'ich gehe zu meinem Vater', vode njega dvoru bijelome 'führen ihn zum weissen Hause ; lat. it clarnor caelo (vö. eö 'oda', quo? 'hova?') ; ófn. boton quement mine thir 'meine Boten werden zu dir kommen'. — Megmerevedett határozószókban : gör. %a/j,-aí, lat. hum-ï eredetileg csak 'zur Erde hin' ; egyh. szl. domovi 'haza', dolu 'hinunter', nizu 'herab', vünu 'hinaus' (DELBRÜCK I, 177, 184, 289, BRUGMANN, Grundr. II, 22 5 5 3 , 7 03, Kurze vgl. Gramm. 432, 453, MIKLOSICH, Vgl. Gramm, d. slav. Spr. IV, 579, VONDRAK, Vgl. Slav. Gramm. II, 360). Ennek a lativusnak átvitt értelmű használata a dativus. Ezt nemcsak a modern feur. nyelvek bizonyítják (vö. angol tor ném. ru, francia al lat. ad), hanem az urál-altaji nyelvek is, amelyek általában a lativusragot használják dativusul. Pl. oszmán-török kiza 'a leánynak', kuç-a 'a madárnak', deli-je 'a bolondnak' ; kazáni-tatár ata-ya 'az apának', jil-ga 'a szélnek' ; manysi (vogul) ump-na 'a kutyának', sum-na 'a férfinak' ; chanti (osztják) sum-na 'a szemnek', yoil-na 'az embernek'. Allativus raggal : komi (zűrjén) t'soi-li 'a leánytestvérnek', nilis-li 'a leányának' ; mari (cseremisz) pi-lan 'a kutyásiak', rapaz-lan 'a rókának', pätol-lan 'az asszonynak' , finn kuninkaa-lle 'a királynak', köyhi-lle 'a szegényeknek', sinu-lle 'neked'. — A magyarnak, -nek dativusrag eredetileg általános irányt jelölő lativusi helyhatározórag volt, pl. neki megy valaki-nek, fejjel megy a fal-nak, az erdőnek tart, dél-nek tart, nyugat-nak visz az út, Duná-nak megy. Dativusul : a gyermek-nek, a kereskedő-nek. A finnugor nyelvekben gyakori eset, hogy a régi esetragok az élőnyelvben már nem eredeti helyi jelentésükben fordulnak elő, tehát már nem élő ragok, ennek ellenére egyrészt megmerevedett határozószókban, amelyekből gyakran névutók váltak, másrészt átvitt értelmű határozókban használatosak, melyek eredeti irányfunkciójukat már nem éreztetik, így pl. a finn inessivusrag : -ssa, -ssä (*-s-na, -s-nä), az allativusrag : -Na, -llä ( *-l-na, -l-nä). Az eredeti locativusrag van még ezekben : koto-na 'otthon' (kota 'házikó', 'kunyhó'), kauka-na 'messze', taka-na 'mögött' , tä-nä päivänä 'ma' (tkp. 'ezen a napon'), mennee-nä kesä-nä 'tavaly nyáron' (tkp. 'az elmúlt nyáron') , lapse-na 'gyermekként', sairaa-na 'betegen' (essivus). Az elativusrag -s-ta, -s-tä, az ablativusrag -s-ta, -l-tä. Az eredeti ablativusrag van ezekben : koto-a 'hazulról', kauka-a 'messziről' , vet-tä 'de l'eau', ihmisiä 'des hommes' (partitivus). A lativusrag (most translativusrag) : -ksi: taaksi 'mögé', kau(v)as (v *kauvaksi) 'messzire', kau (v) emmaksiaikaa 'hosszabb időre', mennäsisemmäksi 'beljebb menni', kuninkaaksi 'királlyá', sairaaksi 'beteggé'. — A mari (cseremisz) messivusrag -Sto, -Stö (< *s-na, s-na ~ finn -ssa, -ssä). Az eredeti locativusraggal : küá-nö, küa-n 'fönt', tü-nö 'kint', mündar-nö 'messze' ; kiáka-n 'kígyóként'(essivus), ulkala-n 'tehénként' ; püta-yepa-n 'böjtkor' (tkp. böjt-napon), rue-arna ke/sa-n 'vasárnap'; manysi (vogul) lativus : ti~ 'ide', hot-ä 'hova?', kwon-ä ''ki' ; vit-i? 'vízzé', jiqnt-il 'haddá', aywtds-il 'kővé jäny-ig 'naggyá'. — A magyar elativusrag -ból, -ből (-belől a bél, bel szóból), a delativusrag -ról, -ről ( *raj-ól, vö. raj-ta), az ablativusrag -tól, -től. Az eredeti ablativusraggal : haz-ul, házul (alapszava : ház), al-ól, al-ul, fel-öl, fel-ül; módhatározó : jól, rossz-ul. — Az illativusrag -ba, -be (› bel-é), a sublativusrag -ra, -re ( *rajá). Az eredeti lativusraggal haza, ide, oda, messze, bel-é, mellé. Translativus : vízzé, a régi és a népnyelvben: viz-é, vassá, tias-á, vas-é; kő-vé ( *köv-é). 1* 3