Filológiai Közlöny – XI. évfolyam – 1965.

1–2. szám - Tanulmányok - Takács Menyhért: Az esztétikai érzelmek Arisztotelész katarziselméletének tükrében

TANULMÁNYOK Az esztétikai érzelmek Arisztotelész katarziselméletének tükrében TAKÁCS MENYHÉRT Majdnem harmadfélezer éve annak, hogy Arisztotelész Poétikáját meg­írta. Munkája csak töredékesen marad ránk. A forráskutatás, a filológia minden igyekezete hiábavalónak bizonyult: a csak alapvonalaiban felvázolt katarzis­elméletet kiegészíteni nem tudta. Ennek ellenére egész könyvtárra valót összeírtak már erről a kérdésről. Vizsgálták erkölcsi, pszichológiai, sőt orvosi szempontból is. A legnagyobb hatást természetesen az esztétikai kutatásra gyakorolta. Bátran elmondhatjuk, hogy alig van esztéta, aki valami formában ne foglalt volna állást vele szemben. Honnan ez a szuggesztív ereje? Hézagos­sága, többféle értelmezést megengedő voltából folyó rejtélyessége nem ad kielégítő magyarázatot erre. A rejtély csak akkor foglalkoztatja tartósan az embereket, ha felderítésétől valami előnyt remélnek. A Szagirita nagy tekin­télye sem ad megnyugtató választ kérdésünkre. Érthetővé teszi talán a filo­lógusok és forráskutatók igyekezetét, de nem azt, hogy minden idők esztétái megpróbáltak megbirkózni ezzel az elmélettel, és ennek keretébe igyekeztek belehelyezni elgondolásaikat. A katarzis-elmélet szuggesztív erejére csak egy magyarázat lehetséges: töredékes formájában is a lényeget ragadja meg. Egyes szavainak, fogalmainak értelme felől lehet vitatkozni, a maga egészében azon­ban találó képét adja az esztétikai élménynek. „A tragédia . . . komoly, befejezett és meghatározott terjedelmű cselek­mény utánzása, megízesített nyelvezettel, amelynek egyes elemei külön-külön kerülnek alkalmazásra az egyes részekben; a szereplők cselekedeteivel — nem pedig elbeszélés útján —, a részvét és félelem felkeltése által éri el az ilyen­fajta szenvedélyektől való megszabadulást".­ Ennyit őrzött meg számunkra a Poétika Arisztotelész katarziselméletéből. A Poétikán kívül Arisztotelész még a Politikában is beszél katarzisról a zene megtisztító hatásával kapcsolatban.2 Retorikájában pedig kissé bővebben foglalkozik a félelem és a részvét miben­létével.^^Kifejti itt, hogy a félelem miránk, a részvét pedig embertársainkra vonatkozik. Félelmes mindaz, ami — ha másokkal történik — részvétet kelt, és viszont részvétünket ébreszti fel mindaz, ami — ha velünk történik — félelme­tes. A félelem és a részvét különbségére élesen rávilágít, amikor arról beszél, hogy a félelem nemcsak fájdalmas érzés, mely a baj szemlélésekor vagy elgondolásakor támad bennünk (mint a részvét), de lelkünk nyugtalansága és megzavarodása (tradiés) is. Kiegészíti ezt még az a megjegyzés, hogy részvétet olyan valaki iránt érzünk, aki bizonyos távolságban áll tőlünk. A részvét nem 1 Arisztotelész : Poétika. Bp. 1963. 16. 2 Arisztotelész : Politika. Ford. Szabó Miklós. M. Tud. Társ. Sajtóváll. Rt., Bp. 1923. 231. 3 Arisztoteles­zhetorikája. Ford. Kis János. Eggenberger, Bp. 1875. 124. 139. skk. 4 L. erre Jánosi Béla: Az aesthetika története I. MTA, Bp. 1889. 268. 1 Filológiai Közlöny

Next