Filológiai Közlöny – XII. évfolyam – 1966.
1–2. szám - Tanulmányok - Emlékezésül Dante Alighieri születése 700. évfordulójára - Dante Alighieri: Színjáték. Pokol I–V. ének. Ford. Weöres Sándor
TANULMÁNYOK Emlékezésül Dante Alighieri születése 700. évfordulójára Dante Alighieri: Színjáték Pokol I—V. ének FORDÍTOTTA: WEÖRES SÁNDORI. ének Az élet útjának felére érve homályos erdőn eszméltem magamra, egyenes ösvényről tévedve félre. Eh, hogy is mondható el, mily goromba ez erdő, elvadult, kínzó, kietlen, csak emlékezve félelem fog újra ! Oly keserű, majdnem halál-kegyetlen, de szóljak a jóról, mit ott találtam, ezért előbb másról, mit ott figyeltem. Tudom is én hogyan vitt arra lábam, mert álom borított a pillanatban midőn az igaz útról félrehágtam. Mégis amint domb tövébe jutottam, hol a mély völgykatlan bevégeződött, mi szívemet tartó riadalomban, magasba néztem, s láttam, mint szövődött orma olyan planéta-fény ruhába, mely máshoz biztos vezérül szegődött. A félés kissé lohadt valahára, pedig a szív tavába buktatott le aggodalomban eltelt éjszakára , mint ki lélekzetét már-már veszejtve nyílt tengerről végül kiér a partra és félve visszanéz a vízre messze, így lelkem is, még menekült riadva, hátrafordult, a hágóra tekintett, mely sose tűrt senkit élve-maradva. Miután kissé nyugtattam a szívet, tovább másztam a kopár meredélyen, mindég a hátsóbb lába kifeszített. S elém szökkent a lejtőn, szembe vélem könnyed párduc, kecses mozgása fürge, izmait foltos bőr borítja szépen, el nem mozdult arcom elől semerre, úgy elrekesztette továbbjutásom, megfutni visszaforgolódtam egyre. Ez időben, épp hajnal-pirkadáskor, a nap kelében ama csillagokkal, 30 * T 12 24 1 Filológiai Közlöny