Filológiai Közlöny – XIV. évfolyam – 1968.

1–2. szám - Tanulmányok - Lakits Pál† (1928–1968)

LAKITS PÁL (1928-1968) Hirtelen távozása a megrendülés és a valószínűtlenség erejé­vel hatott ránk. Annyi életvággyal, alkotóképességgel meg­áldva, ilyen fiatalon — hiszen negyvenedik életévét sem töl­tötte be —, annyi tudományos reménnyel hagyni el körünket, nem mindennapi, fájdalmas és súlyos esemény. De több­ről van szó. Olyan embert vesztettünk benne, kollégát, barátot, akihez fogható kevés akad. Mérhetetlen türelme, kedvessége, higgadtsága, jóakarata minden tettén, gesztusán, szaván kiütközött. Olyan hivatali elöljáró volt, aki gondjaink­ban és felelősségünkben osztozott. Büszke rá az Eötvös Kollégium, amelynek egyik utolsó növendéke volt, büszkék rá tanártársai, ahol csak tanított. Sze­retettel és nagy megbecsüléssel gondolnak reá a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen s a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol francia irodalomtörténeti órákat tartott, magas színvonalon, vonzóan, mindig gondo­latokat keltve. Nem kevésbé súlyos a veszteség, melyet halála a magyar­országi francia tanulmányok számára okozott. Csak néhány hónappal ezelőtt jelent meg új eredményekben gazdag, ere­deti s a jövőre is sokat ígérő könyvéről (a Châtelaine de Vergi et l'évolution de la nouvelle courtoise) meleg, elismerő bírálat, folyóiratunk lapjain. Akkor még azt hittük, hogy néhány éven belül újabb eredményeit tudjuk majd regisztrálni. Emlékét elménkben és szívünkben egyaránt őrizzük. A Filológiai Közlöny szerkesztő bizottsága

Next