Filológiai Közlöny – XIV. évfolyam – 1968.

1–2. szám - Tanulmányok - Dümmerth Dezső: Schiller és a formaszépség eszméje

TANULMÁNYOK Schiller és a formaszépség eszméje DÜMMERTH DEZSŐ :,Az Ön szellemének szemlélete — írta Schiller ismeretségük elején Goethének — váratlan világosságot vetett sok mindenre, amit nem tudtam tisztázni magamban. Több spekulatív gondolatomhoz hiányzott a tárgy, a test, és Ön a nyomára juttatott. Figyelő tekintete, amely oly csendesen és tisztán nyugszik a dolgokon, megóvja Önt a mellékútra kerülés veszélyétől, ahová éppoly könnyen visz az elmélkedés, mint az önkényes, és csak önmagának enge­delmeskedő képzelőerő. Az Ön helyes ösztönében megvan mindaz, és sokkal teljesebben, amit az elemzés oly fáradságosan keres . . ."­ Nagy jelentőségűek és elhatározó erejűek ezek a mondatok, melyekben a felismerés éppolyan zseniális, mint a tárgy, amelyre vonatkozik. Ez nem a tört­e szellem hódolata a nagyság előtt, hanem az egyik zseniális alkotó csodálata a másik iránt. Schiller az ifjúság útkereső küzdelmein túljutva, élete utolsó évtizedének kezdetén és a ráció századának alkonyán eljut az értelem világos­ságának fényénél egy harmonikus belátásig. A korai német felvilágosodás egy­oldalúan száraz, teóriákat gyártó észkultusza és a Sturm und Drang irracioná­lis forrásokból táplálkozó, szenvedélyes lobogása és zseni-imádata mintha az ő lelkében keresné a megbékélést, a kiegyenlítődést. Egyképpen látja a hideg spekuláció és az irracionalista fantázia veszélyeit, és az alkotó művész ,,ösztö­nében" voltaképpen az emberi természet teljes harmóniáját, értelem és érzelem teremtő együttműködését áhítozza. Levelének további mondataiban ennek az elgondolásnak forrásait tárja fel: ,,Ha Ön görögnek, vagy akár csak itáliainak születik, már a dolgok legelső szemléletébe felvette volna a szükségesség formáját, s már első tapasztalataival kialakult volna Önben a nagy stílus. De mivel németnek született, és mivel így az Ön görög lelkülete ebbe az északi világba került . . . ön, tökéletlen ala­kokkal körülvéve, már felszívta volt magába a vad, északi természetet, de győzedelmes, anyagán felülemelkedő lángelméje . . . felismerte ezt a hiányossá­got, és kívülről, a görög természettel való megismerkedése révén megbizonyo­sodott róla . . . Önnek tehát még többletmunkát kellett vállalnia, mert ami­képp eljutott a szemlélődéstől az elvonatkoztatásig, úgy kellett most visszafelé, a fogalmakat újra ösztönné, a gondolatokat érzelmekké változtatni, hiszen a géniusz csak ezek segítségével tud teremteni." A mélyen átélt neohumanista érzékenység jelenik meg itt, mint a harmó­niakeresés forrása. Egy soha nem létezett tökéletességű Görögország idealizált képe, mely ugyanakkor, mikor korlátként jelentkezik és a német szellemnek­ ­ 1794. aug. 23. Der Briefwechsel zwischen Schiller und Goethe. (Leipzig 1955. Insel Verlag.) 1. köt. 5. A magyar szöveg Baab György fordítása. 3 1*

Next