Filológiai Közlöny – XIV. évfolyam – 1968.
1–2. szám - Tanulmányok - Dümmerth Dezső: Schiller és a formaszépség eszméje
TANULMÁNYOK Schiller és a formaszépség eszméje DÜMMERTH DEZSŐ :,Az Ön szellemének szemlélete — írta Schiller ismeretségük elején Goethének — váratlan világosságot vetett sok mindenre, amit nem tudtam tisztázni magamban. Több spekulatív gondolatomhoz hiányzott a tárgy, a test, és Ön a nyomára juttatott. Figyelő tekintete, amely oly csendesen és tisztán nyugszik a dolgokon, megóvja Önt a mellékútra kerülés veszélyétől, ahová éppoly könnyen visz az elmélkedés, mint az önkényes, és csak önmagának engedelmeskedő képzelőerő. Az Ön helyes ösztönében megvan mindaz, és sokkal teljesebben, amit az elemzés oly fáradságosan keres . . ." Nagy jelentőségűek és elhatározó erejűek ezek a mondatok, melyekben a felismerés éppolyan zseniális, mint a tárgy, amelyre vonatkozik. Ez nem a törte szellem hódolata a nagyság előtt, hanem az egyik zseniális alkotó csodálata a másik iránt. Schiller az ifjúság útkereső küzdelmein túljutva, élete utolsó évtizedének kezdetén és a ráció századának alkonyán eljut az értelem világosságának fényénél egy harmonikus belátásig. A korai német felvilágosodás egyoldalúan száraz, teóriákat gyártó észkultusza és a Sturm und Drang irracionális forrásokból táplálkozó, szenvedélyes lobogása és zseni-imádata mintha az ő lelkében keresné a megbékélést, a kiegyenlítődést. Egyképpen látja a hideg spekuláció és az irracionalista fantázia veszélyeit, és az alkotó művész ,,ösztönében" voltaképpen az emberi természet teljes harmóniáját, értelem és érzelem teremtő együttműködését áhítozza. Levelének további mondataiban ennek az elgondolásnak forrásait tárja fel: ,,Ha Ön görögnek, vagy akár csak itáliainak születik, már a dolgok legelső szemléletébe felvette volna a szükségesség formáját, s már első tapasztalataival kialakult volna Önben a nagy stílus. De mivel németnek született, és mivel így az Ön görög lelkülete ebbe az északi világba került . . . ön, tökéletlen alakokkal körülvéve, már felszívta volt magába a vad, északi természetet, de győzedelmes, anyagán felülemelkedő lángelméje . . . felismerte ezt a hiányosságot, és kívülről, a görög természettel való megismerkedése révén megbizonyosodott róla . . . Önnek tehát még többletmunkát kellett vállalnia, mert amiképp eljutott a szemlélődéstől az elvonatkoztatásig, úgy kellett most visszafelé, a fogalmakat újra ösztönné, a gondolatokat érzelmekké változtatni, hiszen a géniusz csak ezek segítségével tud teremteni." A mélyen átélt neohumanista érzékenység jelenik meg itt, mint a harmóniakeresés forrása. Egy soha nem létezett tökéletességű Görögország idealizált képe, mely ugyanakkor, mikor korlátként jelentkezik és a német szellemnek 1794. aug. 23. Der Briefwechsel zwischen Schiller und Goethe. (Leipzig 1955. Insel Verlag.) 1. köt. 5. A magyar szöveg Baab György fordítása. 3 1*