Filológiai Közlöny – XVII. évfolyam – 1971.

1–2. szám - Közlemények - Belohorszky Pál: Iván Bunyin valóság-élményének modellje

H. Sarasidze a stockholmi királyi könyvtár könyvtárosától, Björkbomtól kapott tanulmányához levelet, amelyben szerepel Misztótfalusi Kis Miklós (Tótfalusi teljes nevét most már tájékoztatásom után írja így: — Sz. A.) neve is, melyet a grúz fordítás hibásan így közölt: Nikolausz Kissz. Magyar származásáról mit sem tudva, ezen a néven szerepel törté­nelmi irodalmunkban. Kis Miklósról általában alig tudunk valamit. (Közben egy másik levelemben dióhéjban ismertettem Tótfalusi életrajzát. — Sz. A.). Sarasidze említett cikkéből példaképpen a követ­kezőket idézem: »II. Arcsil király moszkvai tartózkodása alatt a XVII. század nyolcvanas éveiben széles körű kapcsolatba került az ott élő külföldiekkel . . . Ezek között volt J. Sparnenfeld svéd állampolgár is, aki segítséget nyújtott neki ahhoz, hogy a grúz nyomdabetűket meg­rendelje Kissz mesternél. Kisszt az idő tájt egyik legkiválóbb betűmetszőnek ismerték. Szegény család gyermekeként született 1650-ben Románia területén. . . Amszterdamban Kissz mint betűmetsző és nyomdász működött. Legnagyobb műve az 1684-ben kiadott bibliája, az úgy­nevezett Aranyos Biblia. 1689-ben visszatért hazájába, s ott 1702-ben hunyt el.­ A továbbiakban H. Sarasidze két levelet közölt, melyet Kis írt Sparwenfeldnek. Ezekből megállapítható, hogy Kis a grúz betűket már 1687-ben készítette. Kis ezeket Svédországba küldte Sparwenfeldnek, aki ebben az évben tért vissza hazájába. II. Arcsil először 1686-ban érkezett Moszkvába, onnan 1688-ban távozott, másodszor 1703-ban. Hiteles adatok szerint II. Arcsil nem kapta meg a Kistől készített grúz betűket. Arcsil fia, Alekszander trónörökös (az orosz hadsereg tábornoka volt) a svéd — orosz háborúban fogságba került. 1700-tól 1710-ig Svédországban tartózkodott, és ott halt meg. Alekszander trónörökös lépéseket tett annak érdekében, hogy a betűket Svédországból továbbkü­ldjék. Ezt azonban a Svédország és Oroszország közötti háború miatt a legfelsőbb királyi tanács nem engedélyezte, így történt aztán, hogy a betűk Svédországban elkallódtak. Csupán levonat maradt meg róluk, amelyek alapján véleményt alkothatunk magunknak arról, hogy milyen metszésű betűket készített Kis. Azok a kézzel írott minták, amelyeket Arcsil Kisnek küldött, nem feleltek meg a követelményeknek, s emiatt panaszkodott is Sparnenfeldhez írt egyik levelében. Ez a körülmény, továbbá a szükséges közvetlen megbeszélés hiánya akadályozta Kis mun­káját, s ezért az általa készített grúz betűk bizonyos javításra szorultak. Tisztelt Székely elvtárs ! Az ön hozzám intézett tájékoztató levele elősegíti azt, hogy a grúz és az egész szovjet társadalom megismerhesse a történelmi igazságot arról, hogy mely nemzethez tartozott, aki elkészítette az első grúz nyomdabetűket, és mi volt a pontos és teljes neve annak a férfiúnak." Eddig szólnak a Hucisvili leveléből kivett részletek. Miután Björkbom svéd könyvtáros 1935-ben megjelent tanulmányának teljes szövegét már néhány éve magyarra lefordítottam, megállapíthattam, hogy .­. Sarasidzének Tbilisziben megjelent írása is legnagyobbrészt Björkbom tanulmányán alapul. Egyelőre ennyit szeretnék hozzáfűzni Tolnai Gábor professzornak Tótfalusi Kis Miklós világhíre című tanulmányához. Minthogy Björkbom tanulmánya rendkívül értékes, azt további elemzés után szeretném e lapban részletesebben ismertetni, hiszen Tótfalusi Kis Miklós élete és műve ma különösen időszerű: hazánk 1973-ban fogja ünnepelni az első magyarországi nyomda létesítésének félezer­­éves jubileumát. Iván Bunyin valóságélményének modellje BELOHORSZKY PÁL Születése centenáriumána emlékére. 1970. Művészi pályája a századvég izgalmas fordulatkorszakában kezdődik. Korán érő tehet­ség; tizenhat éves még csak, amikor első versei nyomtatásban megjelennek. A „külső" bíztatás óriássá növeli önbizalmát; a rajongásig tisztelt elődök, Puskin, Lermontov, Tolsztoj példája lesz a küldetés mércéje számára.­ Az orosz irodalom a századvégen már a legújabb nyugat- 145­ 1 L.: I. Bunyin: Avtobiograficseszkaja zametka. Szobr. szocs. v . tomad., t. 9. 259. sztr. I. Bunyin: Dumaia­­ Puskinye. I. ra. 454-459. 10

Next