Filológiai Közlöny – XIX. évfolyam – 1973.
3–4. szám - Tanulmányok Petőfi Sándor emlékére – születésének 150. évfordulójára - Szigethy Gábor: Az élmény költői valósága Petőfi és Shakespeare
Az élmény költői valósága — Petőfi és Shakespeare — SZIGETHY GÁBOR 1. „Petőfi olyan költő, akihez csak Burns és Béranger hasonlítható — ... annyira egészséges és primitív, egy beteges és reflexív allűrökkel teli társadalom kellős közepén, hogy Németországban senkit sem állíthatnék melléje; nekem magamnak is csak néhány olyan természetes hangom van; ezzel szemben az a benyomásom, hogy szelleme nem túlságosan mély, s hiányzik belőle minden hamleti vonás a maga és népe szerencséjére." — Heinrich Heine írta e sorokat 1849. augusztus 15-én. Alig két héttel Petőfi halála után, amikor idehaza sem sokan tudtak a segesvári csatatéren történtekről, a halálhírről pedig újságban is csak mint kósza mendemondáról írtak.A Hamlet nem a könnyen megfejthető egyéniségek közül való, s jellemének sokarcúságát négyszáz éve bogozzák a mindenféle írástudók, újabb és újabb emberi tartalmakat fedezve fel a dán királyfi szellemalakjában, ám hamletinek soha nem a pirospozsgás, kardlobogtató forradalmárokat volt szokás tekinteni, ritkán a tettrekész és cselekvő, tépelődés nélkül élő, elszánt politikus vagy néptribun alkatokat.3 Heine — amikor a hamleti vonást egyértelműen hiányolja Petőfiből, alakjából és költészetéből, bármilyen volt is a lelkében élő Hamlet királyfi — mindenképpen azt állítja: a magyar költőforradalmár egészséges jelen dolgozat egy Shakespeare és Petőfi szellemi kapcsolatát elemző nagyobb tanulmány első fogalmazványa, így természetesen e kapcsolat számos vonatkozását még nem érinti. Külön fejezetben elemzem a drámaíró Petőfi és a shakespeare-i dráma összefüggéseit, Shakespeare hatásának jelentőségét Petőfi színészeti elveinek fejlődésében-alakulásában s végül a Lear király és Petőfi világnézeti azonosságait, a dramaturgiai és művészi összefüggéseket, ellentéteket. Dolgozatom írásakor csak abban az esetben vizsgáltam meg s idéztem régebbi forrásokat, ha az témámmal közvetlen kapcsolatban volt. Eszmetörténeti kérdésekben így alapvető munkának s forrásértékűnek tekintem Pándi Pál „Kísértetjárás" Magyarországon című monográfiáját, életrajzi kérdésekben Fekete Sándor könyveit. (Petőfi, a vándorszínész; Petőfi Sándor életrajza I.) Petőfi műveit a Petőfi Sándor Összes Művei I.—VII. Bp. 1951 —1964 kiadás alapján idézem; versek cím szerinti említése esetén nem hivatkozom oldalszámra. Vö. Petőfi koszorúi (összeállította Csanádi Imre) Bp. 1973. 174. Heine Petőfiről kialakított véleményét, Kertbeny Károly közvetítő szerepét és Heine Hamlet-értékelését részletesen elemzi Fekete Sándor: Heine Petőfiről című tanulmányában. ItK 1973/1. 11. —19. 2 A Szabadság című kolozsvári politikai lap 1849. augusztus 7-én így ír: „Hős vezérünk maga is szinte áldozata len túl merész vállalatának, míg koszorús népköltőnk, a tűzlelkű Petőfi Sándor hír szerint elveszett." — Itt csillag alatt ez a jegyzet áll: „Nagyszerűbb nemzeti csapás lenne tisztelt barátunk elvesztése, sem hogy a valóság esetében eddig hivatalos tudósítást nem kaptunk volna felőle. Minthogy pedig ily tudósításunk máig nincs, alaptalan mendemondának hisszük és valljuk azon hírt. Szerkesztőség." — Vö. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842 — 1849. összeállította Endrődi Sándor, Bp. 1911. 537. Fakszimile kiadás Bp. 1972. 3 Vö. Szigethy Gábor: Machiavelli és „machiavellizmus" az Erzsébet-kori Angliában. Fi. Köz. 1970. 1-2. sz. 79-105. 3 Filológiai Közlöny