Filológiai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1977.
1. szám - Tanulmányok - Halász Katalin: Éjszakai szállás és vendéglátás Chrétien de Troyes regényeiben
szerkezet szempontjából lényeges, közös vonásuk az, hogy a főhősök állandóan keresnek valakit vagy valamit, többnyire magát a kalandot, tehát ezek a regénybeli lovagok tulajdonképpen folyton úton vannak. A helyszín a „Forêt Aventureuse" rejtélyekkel, veszélyekkel, félig-meddig földöntúli lényekkel teli világa, amely az esetek többségében földrajzilag meghatározhatatlan, bár időnként felbukkan benne egy-egy vár, megerősített város, kisnemesi udvarház történeti kutatások alapján hitelesíthető realitása. A hős, aki mindig Arthur király udvarának egyik kiváló lovagja, ebben a kalandokkal terhes erdőben kóborol, hol határozott céllal, hol anélkül. Ebben az „utazó" világban néha még maga a királyi udvar is útrakel, mint az Yvainben, amikor Calogrenant elbeszélése a Csodás Forrásról és a hozzá kapcsolódó kalandról felébreszti a király és lovagjai kíváncsiságát, kalandvágyát. Azt mondhatjuk, hogy minden döntő esemény az úton éri a lovagot; az udvarban lejátszódó események tulajdonképpen csak egy fontos kalandsorozat kezdő impulzusát adják meg: egy szokás felelevenítése, egy elbeszélés vagy egy hírvivő üzenete kivált a lovagból valamilyen lelki reakciót, ez aztán kimozdítja őt az udvarból, „útnak indítja".4 A Lancelot-ban és az Yvainben előfordul még az is, hogy egy kaland végső kimenetele, két lovag párviadala formájában, az udvar jelenlétében dől el. A regények „utazó" jellege eleve meghatároz bizonyos szerkesztési lehetőségeket, gördülékenységet, ritmust és egységet biztosít az elbeszélésnek. Ennek a regénytípusnak egyik szerkezeti erénye az, hogy a különböző - gyakran más-más forrásból származó, eltérő karakterű — epizódok között szerves, természetes kapcsolat van. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a szerző egyetlen hős kalandjait beszéli el, ez a hős szinte állandóan jelen van, az ő aktivitása, utazása jelenti azt a fonalat, amire a szerző a különböző epizódokat felfűzi. Az utazás központi szerepéből következik egy bizonyos epizódtípus gyakori, mondhatnánk rendszeres ismétlődése. Magától értetődő dolog, hogy még a csodákkal teli kelta erdőben kóborló, rettenthetetlen és minden viszontagságot hősiesen elviselő lovagnak is szüksége van időnként éjszakai pihenésre, következésképpen egy vendéglátó házra, ahol lehajthatja fejét, fegyverzetét rendbehozhatja, lovát pihentetheti. Kérdés, milyen helyet foglal el a regények szerkezetében az éjszakai szállás és vendéglátás motívuma, s milyen szerepet játszik a mondanivaló kibontásában. Magának az epizódtípusnak a leírása előtt azonban — bár azzal szoros összefüggésben — foglalkoznunk kell a vendéglátók személyével is. A vendéglátók mint az epizódtípus állandó szereplői, Chrétien vendéglátóinak lehetséges társadalmi, mitológiai vagy irodalmi előképei Néhány esetben báró vagy egyenesen király fogadja be a szállást kereső lovagot, vagy ha nincs is a vendéglátó társadalmi rangja pontosan meghatározva, lakóhelyének és vendéglátásának leírásából kiderül, hogy a nemesség felsőbb rétegéhez tartozó, gazdag *Erec et Enide: a Fehér Szarvas üldözésének eldöntése; Yvain: Calogrenant elbeszélése saját kalandjáról, ami tulajdonképpen a főhős kalandjának tökéletlen, s épp ezért azt kiváltó előképe; Laudine hírvivője az udvarnál; Lancelot: Méléagant megjelenése az udvarnál és a királynő elrablása. 5 Lancelot: Méléagant és Lancelot végső összecsapása; Yvain: Gauvain és Yvain párviadala, de erre a kalandra is útközben bukkant Yvain, vagy pontosabban a kaland talált rá. 6 Erről a problémáról lásd HUGUES MICHA, Structure et regard romanesques dans l'oeuvre de Chrétien de Troyes, in Cahiers de Civilisation Médiévale, XIII (1970), 323-332. 7 Erec et Enide: Evrain király; Yvain: Gauvain sógora; Lancelot: Bademagu király.