Filológiai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1977.

4. szám - Közlemények - Korompay H. János: Reviczky és Baudelaire

(Lelkedre nem vagyok kíváncsi, lelkedtől félek.) S ez utóbbi az az út, a­mely az idealizmustól a c­inizmushoz vezet."­­­ Néhány nappal később pedig a romantikus és a dekadens életfelfogást hasonlítja össze: „Byron, Musset és Heine szkeptikusok voltak.­­ Ma a kételkedéshez még hozzá jő a Nirvána, a megsemmisülés utáni vágy s így Baudelaire, Leconte de Lisle, Flaubert, Goncourt, Turgenjev és Bourget pesszimisták.­" Ugyanő a Reviczky fordítását közlő lapban két héttel az Éjféli számvetés megjelenése előtt a „dekadens" egyéniségét jellemzi, felsorolván annak kedvenc olvasmányait is: „Íróasztalán Baudelaire, Barbey d'Aurevilly, Mallarmé, és Verlaine legkülönlegesebb művei, a­melyeket azonban már könyv nélkül tud, bár nem mindig ért meg."1­0 Naplóiéiban (1888) is gyakran tesz említést Baudelaire-ről. Feljegyzi, hogy róla beszélget Barbey d'Aurevillyvel,11 Edmond Haraucourt-ral,12 Leconte de Lisle-lel;13 itthon (1889) Gozsdu Elek nővérével.14 Baudelaire-t olvassa1 s és idézi (Don Juan aux enfers,14 Sonnet d'automne1 7). 1893-ban A Hét körkérdésére válaszolva a Heurs du Malt legkedvesebb könyvei közé sorolja.18 Reviczky 1885-ben, a Szemle c. dzsentri lap munkatársaként ismerte meg Justh első párizsi tárcáit, amelyek szintén itt jelentek meg. Mint szerkesztő, augusztus 25-én kelt levelében a Belélet Francziaországban c. cikk folytatását kéri tőle.19 szeptember 11-én pedig ezt úja: „Reklámot csinálna vele a Szemlének, ha rendelkezésére bocsátaná azt a verset, melyet Sully Prudhomme úz emlék­könyvébe. Én szívesen lefordítanám."2­0 kérése teljesült, s a vers a lap következő számában meg is jelent, a következő névtelen közlemény keretében: „Sully Prudhomme egy emlékverse. Sully Prudhomme, a kitűnő franczia lírikus, a «vase brisé» finom érzékű szerzője s a »negyven halhatatlan» egyike, Neczpálki Justh Zsigmond emlékkönyvébe a következő verssorokat írta: Ici bas tous les lilas meurent, Tous les chants des oiseaux sont courts. Je réve aux étés qui cleumeurent (sic!) Toujours. Meghal idelent minden virág - A madárének mind rövid - S én örök nyárról álmodom."21 A fentiek alapján úgy hisszük, joggal tekinthetjük Reviczkyt e névtelen közlemény szerzőjének s az emlékvers fordítójának, annál is inkább, mivel Sully Prudhomme-ot már korábban, 1882-ben is fordította (Isten ha volnék én). Sem a négysoros vers, sem fordítása nem mondható remeklésnek. Ami számunkra ezt az epizódot mégis érdekessé teszi, az Reviczky és Justh találkozásának alkalma és jellege. Az arisztokrata Justh és az arisztokratikus hajlamait soha meg nem tagadó Reviczky gróf Kreith Béla Szemléjében cikkezik Párizsról, ill. Schopenhauerről és a kozmopolitikus irányról; levelezésük, majd barátságuk ekkor veszi kezdetét, s reklámfogásként ugyan, de itt jelenik meg egy Justhtól kapott francia vers, Reviczky fordításában. 8 Paul Bourget. Magyar Salon 1886. V. köt. 364. 9 Uo. 367 10 Párisi típusok. Arad és Vidéke 1886. szept. 4. és Magyar Salon 1886. V. köt. 570. 11 I. m. 35. 12 Uo.61. 13 Uo.100. 14 Uo. 335. 15 Uo. 107. 212, 220. 16 Uo. 260. 17 Uo. 372. 11 A Hét 1893. 12. sz. L. LENGYEL KATALIN: i. m. 13. 19 OSZK Kézirattár 1950./48. 20 Uo. 21 Szemle 1885. szept. 25. 18.

Next