Filológiai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1977.
4. szám - Közlemények - Korompay H. János: Reviczky és Baudelaire
A sok irányban tájékozódó, de főképp németes műveltségű Reviczky ,,a modern franciákat nem szerette, sőt nem is ismerte".A Baudelaire-re feltehetőleg baráti köre hívta föl figyelmét: az a Kammon-, majd a Hungária-kávéházban székelő társaság, amelynek Ambrus Zoltán és Justh Zsigmond is tagja volt, s akikkel Koroda Pál szerint szívesen beszélt Flaubert-ről, Stendhalról, Leconte de Lisle-ről, s „főkép Baudelaire-ről, kit fordítani is kezdett".3 Ugyanő említi még a Korona-kávéház körét: „ehhez tartozott Mikszáth Kálmán, Gozsdu Elek, Szana Tamás".4 Az első magyar Baudelairefordítás megszületésében tehát a nyolcvanas évek irodalmi élete s az abban erőteljesen megélénkülő és új irányba forduló franciás érdeklődés nyomatékos szerepet játszott. Ambrus Zoltán első párizsi utazásáról 1886 februárjában tért vissza,s néhány hónappal Reviczky fordításának megjelenése előtt, melynek elkészültét így ő is ösztönözhette. Baudelaire-t azonban már jóval korábban ismerte. Erről tanúskodik az az 1884-ből való cikke, amely Paul Bourget Essais de psychologie contemporaine (Baudelaire, Renan, Flaubert, Taine, Stendhal) c. könyvét mutatja be a Budapesti Szemlében: „Ki ne ismerné Baudelaire-t? Ha más nem, az a kép, mely mindenikünket megragadott tizennyolcz éves korunkban, Don Juan aux enfers, a Styxen átkelt és áldozataira hidegen, büszkén visszatekintő csábító képe, felejthetetlenné teszi előttünk. Amaz emberek közt is, akiknek életében az egyetlen kaland az volt, hogy a lépcsőn összeütköztek a mosónéjok lyányával, sokan lesznek, akik kívülről tudják a Vámpírt. Toi, qui comme un coup de couteau Dans mon coeur plaintif es entrée, Toi, qui forte comme un troupeau De démons, vins, folle et parée . . . etc. s hevültek az abban égő daemoni szenvedély lángjánál." Baudelaire tehát ifjúkori olvasmánya, korai élménye volt, s ez - hozzátehetjük - a hetvenes évtized végén még semmiképpen sem számított gyakori jelenségnek. Ambrus így az első közvetítők közé sorolható, s jellemző a közvetítés módja is: a francia esszékötet ismertetése és a hozzáfűzött személyes vélemény. Justh Zsigmond, aki első, 1880-ban tett franciaországi útja után 1882-től évenként megfordult Párizsban, s az ottani irodalmi és társasági élet beavatott vendége volt, személyesen ismerte Bourget-t (naplójában néhai barátjaként említik), s 1886-ban írt is róla a Magyar Salonban. A július elején - két és fél hónappal Reviczky fordítása előtt — megjelent cikkben több ízben utal Baudelaire-re is. Először a szerelmi csalódás lélektanát fejtegetve idézi a Sonnet of automne egy sorát: „Néha aztán az az eset fordul elő, hogy a kiábrándult nem találván olyan lelket, mint amilyenről álmodott, Baudelaire-rel így kiált föl: « Sois charmante et tais toi » (sic!). Gyula. Bp. 1910. 155. 1 A francia költészet 1861-ben. ARMAND DE PONTMARTIN Les Poètes et la Poésie française en 1861 c. cikkéből (Revue des Deux Mondes 1861. 4. köt. 697-719.) fordította Arany János. In: Arany János Összes Művei XL Sajtó alá rendezte Németh G. Béla. Bp. 1968. 303-325. 2 KOMLÓS ALADÁR : Reviczky Gyula. Bp. 1955. 71. 3 KORODA PÁL: Reviczky Gyuláról In: Reviczky Gyula Összes Költeményei (Magyar Remekírók 53.). Bp. 1902. 33. - Koroda feljegyzése nyomán szól a Kammon társaságról LENGYEL KATALIN: Baudelaire magyar kritikusai és fordítói Bp. 1937. 12. - Vö. Reviczky Korodához írt levelével (1886. márc. 13-14.): „minden este a Kammonban" (OSZK Kézirattár 1933./74.). A Kammonba járt még Endrődi, Komjáthy, Koroda, Szana; később Zempléni Árpád is. 1. KOKAS ENDRE: Az 1880-as évek irodalmi élete. Pannonhalma, 1930. 53—54. - Justh Zsigmondot Reviczky vezette be az ottani társaságba: 1. PAULOVICS ISTVÁN: Reviczky 4 KORODA PÁL: i. h. s FALLENBÜCHSNE AMBRUS GIZELLA: Ambrus Zoltán. It 1961. 143. 6 A pesszimizmus egy új bírálója. BpSz 1884. XXXIX. köt. 143. 7 Justh Zsigmond Naplója. Sajtó alá rendezte, bevezető tanulmányokkal és jegyzetekkel ellátta Halász Gábor. Budapest, é. n. (1941), 142.