Filológiai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1977.

4. szám - Közlemények - Korompay H. János: Reviczky és Baudelaire

magyar ritmusigénytől sem idegen trocheusi formát — különösen ily bonyolult gondolatsor újraterem­tése esetén - könnyebben kezelte, mint a magyar mondathanglejtéstől idegenebb jambusi met­rumot."49 A trocheusi sor köztudomás szerint átjátszhat a hangsúlyos felező nyolcasba, s Reviczky fordításában több olyan sor is található, amely csakis hangsúlyos elvek szerint ritmizálható: „Mikor éjfélt ver az óra"; „Hogy a napot, a letüntet"; „Mai napon,­­ volt reá­nk" stb. Az első versszak első öt sorából idéztünk hármat - s nyilvánvaló, hogy a kezdőstrófa domináns metrikai benyomásai erősen befolyásolják a teljes műről kialakuló ritmus-élményt, mely egyúttal felidézi a hozzá kapcsolódó hazai költészetbeli, sőt, népköltészeti asszociációkat is. Erős tagoltságával, metrikai egyhangúságával s a hím-és nőrímek közötti különbség megszüntetésével (ez utóbbi megfelel a kor fordítói gyakorlatának) a magyar szöveg hangzatlag is fokozottabb mértékben távolodik el az eredetitől, mint azt a két nyelv és prozódia közötti különbségek feltétlenül megkövetelnék.­­ A versforma szintjén tapasztalt eltérések végeredményben szervesen illeszkednek abba a fő tendenciába, amelyet fejlődéstörténeti visszalé­pésnek, líratörténeti archaizálásnak neveztünk. Reviczky tehát az ironikus gyónás létértelmezését és poétikai összetettségét a didaktikus életkép egyneműbb műfajisága felé közelíti. S ha a Baudelaire-értelmezések sorában Justh Zsigmondnál az életfilozófia, Gozsdunál pedig az életérzés elsődlegességét hangsúlyoztuk, ezúttal az életforma kérdésének központi szerepére kell rámutatnunk. Az Éjféli számvetés végső soron annak az életfor­mának a kritikáját adja, amelyet Reviczky másfél hónappal a fordítás megjelenése előtt Justhnak írt levelében „a modern ásítozó, unatkozó poézis" táptalajaként, életbeli alapjaként jellemzett, a mérték­telen élvezet és kicsapongás csömört okozó veszélyeit fejtegetve. Ha tehát az átértelmezés ízlésbeli mozgatórugóit keressük, első helyen Reviczky irodalmi rokon- és ellenszenveinek gyökereit kell említenünk. Láttuk, hogyan felelteti meg egymásnak mechanikusan az egzisztenciát és a világképet; vizsgálódásaink tapasztalatait összegezve felismerhetjük e felfogásának poétikai következményeit is: az életforma kritikája életképet hoz létre a gyónás parafrázisából s didaxist teremt az ironikus modalitás helyén. Korántsem lehetetlen, hogy az átértelmezés jellege egyben hozzájárult a vers kiválasztásához és a fordítás elsőségéhez is. Van-e az Éjféli számvetésen kívül más összekötő kapocs Reviczky és Baudelaire között? Maradt-e nyoma e találkozásnak Reviczky költészetében? Kérdésünkre a legkülönbözőbb válaszokat találjuk az eddigi szakirodalomban. Nevezték őt „az első baudelaire-i értelemben vett modern magyar költő"-nek, aki egyúttal „a de la musique avant toute chose verlaine-i ars poéticája felé tájékozódik";s 0 kerestek Baudelaire-hatást a perdita-ciklusokban 51 és a satanisztikus versekben;s2 kijelentették mások, hogy „a perdita-kultusz (...) nem könyv­élmény", s hogy „Baudelaire-hatás nincs Reviczky verseiben";53 hogy „nem mérhető sem Baude­laire-hez, sem Verlaine-hez" az ő költészete.5­4 A megállapítások túlnyomórészt inkább deklaratív jellegűek, s nem konkrét elemzésből leszűrt konklúziók. Az elsők vagy Baudelaire-hez emelnék, s így a valódinál nagyobb arányúnak szeretnék lát­ni Reviczky életművét, vagy pedig olyan tematikus kapcsolatokat fedeznek föl közte és Baudelaire között, amelyek önmagukban nem tekinthetők perdöntő bizonyítékoknak, így a perdita-versek esetében a rokonítás ellen szól egyrészt az, hogy az első ciklus már 1883-ban (az Ifjúságom c. kötetben), a második pedig a következő évben megjelent; továbbá az ismert életrajzi háttér és a könyvélmény egyéb lehetséges forrásai," de főképpen az a domináns hangnem, amelynek sem szentimentális ellágyulásai, sem pedig filantróp gesztusai nem köthetők Baudelaire hatásához. A satanisztikus versekre már 1875-ből van példa (Sátán), s a romantika olyan nagy hatású és Reviczkytől 49 GÁLDI LÁSZLÓ: i.h. 348-9­­50 RÓNAY GYÖRGY: Baudelaire magyar fordítói In: Fordítók és fordítások. Bp., 1973. 198­9. 51 GEDEON JOLÁN: Verlaine első évei a magyar kritikában Széphalom, 1933. KOMLÓS ALADÁR: i.m. 110. Vö. még A magyar költészet Petőfitől Adyig. Bp., 1959. 323. 53 BOROS JENŐ: Reviczky és Baudelaire. Széphalom, 1933. 95. MEZEI JÓZSEF: A szimbolista élmény kialakulása (Reviczky Gyula). Bp., 1968. 37. 55 KOMLÓS ALADÁR pl. az evangéliumot és Dosztojevszkijt egyaránt lehetséges forrásnak tartja. Reviczky Gyula. Bp.,1955. 46.

Next