Filológiai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1983.

1–2. szám - Közlemények - Fried István: A magyar irodalomtudományi szlavisztika céljai és perspektívái

részben támasztott alá a földrajzi vagy a szorosabb értelemben vett történelmi (gazdaság-, politika- és művelődéstörténeti) szempont. Ez a fajta felfogás azt hangsúlyozta és utóvédharcaiban hangsúlyozza ma is, hogy a szláv népek és a szláv népek kultúrái közötti kapcsolat és hasonlóság minden más irodalmi (kulturális) kapcsolatformánál, ill. hasonlóságnál lényegesebb, tudatosabb és főleg meghatározóbb érvényű. Ezt a felfogást látszik alátámasztani a XIX. század 20-as éveitől kibontakozó különféle szlávizmusok végtelennek tetsző sora. Általában nem egyes szláv népek karakterológiájának megrajzolásá­ra törekedtek (Herdertől ihletve, a józan, bár lelkesítő hatású J. Kopitaron át Safárikig, majd onnan Mickiewiczig, Kollárig, Stúrig stb.), hanem egyetemes szláv karakterológiára, s ezt az egyetemesnek minősített karakterológiát (immár a hegeli filozófia némely elemével megtámogatva) szembeállították főleg a németek (germánok) és magyarok másféleképpen megrajzolt karakterológiájával. Más kérdés, hogy e fiktív népkarakterológia alapján nem születhettek meg az egyes szláv népek irodalomtudományának kompara­tisztikai vonulatai, hiszen ha megfogalmazói csupán azokat a jelenségeket emelték ki az egyes szláv irodalmakból, amelyeknek megfelelőit más szláv irodalmakban meglelték, ill. ha csupán azokat a kapcsolatokat regisztrálták, amelyek más szláv irodalomhoz, költőhöz fűzték az egyes szláv jelenségeket, költőket, és pl. a német vagy a magyar irodalmat, irodalmi jelenségeket ignorálták, akkor az egyes szláv nemzeti irodalmakról legfeljebb hiányos, egyoldalú, olykor a fő fejlődési vonalakat homályban hagyó dolgozatok készülhettek. Safárik nevezetes „szláv" irodalomtörténete­ (amelyet a budai Egyetemi Nyomda adott ki, s amelyet szerzője németül írt, továbbá amelynek eszmei forrásai éppen nem szláv, hanem inkább német tájakon kereshetők!) nem komparatisztikai munka: egymás után rajzolja meg — belső összefüggést nem tudva kimutatni — az egyes szláv népek irodalomtörténetét. Emellett azt is látnunk kell, hogy a különféle szlávizmusok messze nem egyneműek. Egészen mást képzelt el szláv egységként Ján Kollár „irodalmi kölcsönösség" elmélete, mint Mickiewicznek a Collège de France-ban előadott tanulmánysoroza­ta; más típusú a szlovén romantikus költő, Preseren „szláv" világa, mint például a szlovák Stúré. A XX. század szláv irodalomtudományai sem tudták megalkotni azt a szintézist, amely perdöntő módon igazolta volna, hogy valamennyi szláv irodalom — a nyelvrokonság alapján — úgy alkot azonos régiót, hogy abból a szintén abban a földrajzi régióban lakó nem szláv népek irodalmai kizárhatók.10 Kétkedésünket nem ingathatja meg, hogy pl. az újabb szlovák irodalomtudomány egymás után tette le asztalunkra a szlovák—szláv kapcsolatokat, párhuzamokat elemző tanulmányköteteket.11 Ezek a tanulmánykötetek, monografikus feldolgozások12 valóban főleg a szlovák irodalom vonatkozásában számos lényeges mozzanatra derítettek fényt, s fontos hozzájárulások a szlovák irodalom fejlődésének jobb és árnyaltabb megismeréséhez. Csakhogy a szlovák—magyar kapcsolatokat bemutató tanulmánykötetekr3 legalább annyi lényeges mozzanatra derítettek fényt, és legalább olyan mértékben járultak hozzá a szlovák irodalom fejlődésének jobb és árnyaltabb megismeréséhez. Sőt, bizonyos mértékben a magyar párhuzamok és kapcsolatok — a szlovák irodalom történetének egyes szakaszaiban — még akkor is a szlovák irodalmi 9 PAUL JOSEPH SCHAFFARIK: Geschichte der slawischen Sprache und Literatur nach allén Mundarten. Ofen, 1826. 10 Még az e nemben máig legjobb monográfia sem oszlatja el kétségeinket. Vö.: FRANK WOLLMANN: Slovesnost Slovany. Praha, 1928. 11 Slovensko-slovanské literárne vzt'ahy. Red.: Mikulás Bakos. Bratislava, 1966; Чешско-русские и словацко-русские литературные отношения. (Конец XVIII— начало XXв.) Редколл.: Микулаш Бакош и др. Москва, 1968; Vzt'ahy slovenskej ipol'skojliîeratury odklasicizmupo sucasnost'. Ved. red.: Mikulás Bakos. Bratislava, 1972; Literárne vzt'ahy Slovákov a juznych Slovanov. Red.: Zlatko Klátik. Bratislava, 1968. 12 JOZEF HVlSÍ: Epické literárne druhy v slovenskom a pol'skom romantizme. Bratislava, 1971; ZLATKO KLÁTIK: Slovensky a slovansky romantizmus. Tipologia epickych druhov. Bratislava, 1977, 13 Tanulmányok a csehszlovák—magyar irodalmi kapcsolatok köréből. Szerk.: Zuzana Adamová, Karol Rosenbaum, Sziklay László. Budapest, 1965. Tradicie a literárne vzt­ahy. Ved. red.: Mikulás Bakos, Bratislava, 1972.

Next