Filológiai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1983.
1–2. szám - Tanulmányok - Horváth Károly: A magyar és a lengyel romantikus irodalom néhány párhuzamos vonásáról. Petőfi és Słowacki
gyermekleányka. A következő év elején, Az őrült és a Felhők versközelségében megírja egy, a valóságban soha meg nem élt, csak elképzelt tavaszi, nyári szerelemnek a történetét: a Tündérálmot, amelyben a szeretők a gyermekkor gátlástalanságával találnak egymásra, majd ősszel elválnak, mint ahogy a természet is elváltozik ilyenkor. A fiktív — egyébként igen egyszerű — történetet a költő a gyermek- és az ifjúkor határára teszi, és figyelmeztet is arra, hogy a költemény hősnője azért az övé: ,,Mert téged az én képzetem teremtett." A történetnek ilyen, lényegében fantázia szülte voltára Slowacki is utal a Helvéciában-nak már a kezdetén: a kedvest az Aar vízesésénél a zuhatag cseppjei keltette szivárvány kapujából kilépve látta meg, és ott szeretett belé a vers szerint. Olyannak látta, mint valami vízi istennőt.27 Már ez a találkozás is a képzelet műve. Nem is beszélve arról, hogy Slowacki már jóval az alpesi kirándulás előtt jól ismerte a Wodzinski családot, igen kétes, hogy Maria egyáltalában ott volt-e az Aar hatalmas vízesésénél, a feljegyzések szerint ehhez a komoly turistaerőfeszítést kívánó helyhez csak a társaság férfitagjai jutottak el (a Grimsel-hágó közelébe). A nagy grumbachi vízesést viszont a társaság valamennyi tagja megtekintette. Lényegesebb változtatás a valósághoz képest, hogy Slowacki természetesen nem lakott kettesben Mariával egy hegyi tanyán, egy „chalet"-ben.28 A Helvéciában a kedvessel való találkozás fiktív történetével kezdődik, Petőfi poémája még a szerelmi történet előtt költői összegezését adja írója ifjúkorának, szól az ifjúkor vágyairól és reményeiről, melyek eléggé nagyralátók voltak: lelke „sasként" repült a világon által és „A dúsgazdagság bársony pamlagára / Hajtom le főmet, melyet övezett / A dicsőségnek csillagkoronája", a „dúsgazdagság" itt persze főként szellemi és élményekben való gazdagságot jelent. Ehhez járult, hogy álmodozásaiban társra talált, a „hű barátra", kit még nem rontott meg a „rejtett önérdek". Petőfi lelki válságának egyik tényezője éppen a barátokban való csalódás, nincs ok nélkül, hogy a Felhők ciklusának négy darabja is szól a baráti hűtlenségről (A hűtelen barátokhoz. .., Voltak barátim..., Gyertyám homályosan lobog..., Barátim vagytok...). Slowacki az ifjúkor ábrándjairól és a nagy barátról, Ludwik Spitznagelről a korábbi poémában, A gondolat órájában (Godzina Mysli) emlékezik, mégpedig részletesen, lényegében életrajzi hitelességgel, bár költői átfestésben, éppúgy mint első szerelméről. Petőfi költeményében az ifjúkornak nagyralátó, bár még határozatlan vágyai, továbbá a társ utáni vágynak eleinte a barát személyében való megtalálása bevezeti a nagyobb, a teljesebb életigényt, a szerelem utáni vágyódást, melyet hiteles költői pszichológiával ad vissza a költő, a hirtelen felébredő hiányérzet és a magánykeresés mozzanataival. Amint a Gyermekkori barátnémhoz írt vers megelőzi a Tündérálmot (kb. 4—5 hónappal), úgy előzi meg a lengyel költő nagy poémáját egy rövidebb vers, a Maria Wodzinska emlékkönyvébe írott. Ez 1835 februárjában keletkezett, tehát kb. fél évvel a Helvéciában Veytoux-ban történt megkezdése előtt. Az emlékkönyvbe írt vers nagyjából összegezi azt, ami biográfiai valóságként megtalálható a nagy poémában: 21 Juliusz Kleiner: i. т., 101. 28 L. a 18. jegyzetet.