Filológiai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1983.

1–2. szám - Tanulmányok - Horváth Károly: A magyar és a lengyel romantikus irodalom néhány párhuzamos vonásáról. Petőfi és Słowacki

A hegyre dúsan, vacogva mentem föl... Fekete tavak, sziklák, havak, felhők, Sasgirlandok a világoskék jégen, Vérpiros a nap a nyugati égen, Behordta a hó a remete házát, Lakhelyét óriás vérebek strázsálják, Kereszt a cellán, hol pirókák ülnek, Cella, remete és porlepte könyvek —44 Petőfinél a két fiatal fájdalmas elválása az ősz pusztító és komor képei közt megy végbe: az ősz „vad zsarnoka a természetnek", „letépi a szegény fák levelét", „komoly, borongó", „köd" borít mindent. Petőfi és Slowacki poémája abban is rokon, hogy egyik sem tartalmaz tragikumot feloldó mozzanatot a szerelmesek elválása után. Stowackinál a befejezés négy szakaszon át kesergő elégia: a költő számára a kedves elvesztése után mindig és mindenütt csak rossz lesz az élet, ő már csak a bánatnak azt a helyét keresi, hol legalább „szárnyával meg nem taszítja szellem" „tépett és véres szívét".45 Petőfi verse végén a költőnek „az elválástól támadott sebei" begyógyultak ugyan az idővel, de annál fájdalmasabb, hogy „már-már feledi" az első szerelem „Ábrándjainak édes üdvösségét", a lélek kiszáradása a fájdalomnál is keservesebb. Ezzel a lezárással ellentétben Lamartine-nál, Hugónál, Musset-nél (Souvenir) az elmúlás keserűsége feloldódik az emlékezetben. Shelley-nél az Alastor vége egyértelműen tragikus, az Epipsychidion pedig egy soha meg nem valósulható ábrándképpel fejeződik be. 44 Gdym z góry spórzaf na dolinç nasz^, Szalet siç oku wydawal jak trumna, Nasz ogród z wiszen jak cmentarz ponury; I niespokojne о nas golçbice, I zadumane о nas w l^kach trzody; Ziemia smutniejsza, blçkitniejsze wody, Zabite smierci cwiekiem okienice; Jeziore czarne, glazy, sniegi, chmury; Girlandy z orlów na blçkitnym lodzie, Stance czerwone jak krew о zachodzie, Dom pustelnika sniegem przysypány I dwa ogromne na strazy brytany, Krzyzyk na celi, gdzie siadafy gile Cela, pustelnik stary, ksiçgi w pyle — 45 Zawsze mi smutno i wszçdzie mi jedno; I wszçdzie mi zle — i wiem ze zle bçdzie. Miejsce, gdzie zaden duch nie tr^ci lotem О moje serce rozdarte i krwawe; ... XXI. rész.

Next