Filológiai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1983.

1–2. szám - Közlemények - Balassa Iván: Herder, Bécs és Magyarország

hiszen népköltészetüket különösen nagyra becsülte: „Von einem ungemein großen Nutzen zur Aufheilung des altern und Charakterisierung des neuern Slawenthums sind Sammlungen von Volksliedern, Volkssagen und Sprichwörtern. In den Volksliedern, vorzüglich den altern, an welchen die slaw. Stàmme vieleicht reicher sind, als irgend ein Volk in Európa, findet man nicht nur Spuren des Alterthums, die Namen der slaw. Götter und historischen Personnen... sondern man findet in ihnen vorzüglich das, was den Dichter, den Psychologen und den Volksfreund am meisten interessiert, den reinsten Ausdruck aller nationalen Sitten, Gebráuche und Gefühle sowohl der Vorzeit als der Gegenwart."19 Azt hiszem, ennyi elegendő annak érzékeltetésére, hogy Herder milyen nagy érdeklődést tanúsított a szláv népek népköltészete iránt és annak hatását milyen jól ki lehet mutatni. Ez azonban egy rendkívül nagy terület, melyen a kutatásokat már részben elvégezték, részben a jövőben az egyes országok szakembereinek kell majd feltárniuk. A XIX. század elején a gyűjtés tovább folytatódik, elsősorban Herder nyomdokain, és egyre inkább megfogalmazódik az az igény is, hogy a népdaloknak hatniuk kell a műköltészetre, és kiadásuknak egyik legfontosabb feladata ez kell hogy legyen. A magyar kiadási lehetőségekre mégis jellemző az, hogy jelentősebb kiadvány magyar nyelven nem látott napvilágot. Georg v. Gaál Bécsben az ott állomásozó magyar jászkun huszárok között végzett gyűjtést és azt jelentette meg Bécsben németül,20 míg nagyobb összefoglaló népdalgyűjtemény angolul látott napvilágot.21 Nagyon jellemzően állapítja meg ezzel kapcsolatban Ortutay Gyula: „Sajátos iróniája népköltészetünk történetének, hogy előbb jelent meg nagyobb gyűjteményben németül a magyar népmese és angolul a magyar népdal, mint idehaza magyarul. Pedig ekkor már valóban egyre szebb számmal gyűlik a magyar népköltészet anyaga, a kéziratos följegyzések mellett már a nyomtatott közlésekben is."22 Hagyjuk azonban most e kisebb és valamilyen vonatkozásban csaknem minden esetben Herder áttételes vagy közvetlen hatása alatt készült gyűjteményeket és kiadványokat, és forduljunk Erdélyi János (1814—1868) munkásságához, akinek művei korszakalkotók a magyar folklorisztika történetében mind elméleti, mind publikális vonatkozásában.23 1­842-ben a Kisfaludy Társaságban tartott székfoglalójában szélesen értelmezte a népköltészetet, háromkötetes munkájában és más kiadványaiban pedig kora színvonalán álló népköltészeti gyűjteményt adott közre. Ezt a kiadványt hatalmas gyűjtés előzte meg és ebből válogatta Erdélyi elsősorban azokat, melyeket úgy érzett, hogy a „paraszt legényektől" származnak, tehát erőteljesen közelített a mai felfogás felé, bár azért gyűjteményébe még műköltői alkotások is keveredtek, és a népi eredetű anyagon is simítgatott. Az egyik kötetben tanulmányt is közöl, melyben felfogását és a követett módszerét ismerteti. „Erdélyi szép tanulmánya még világosan mutatja Herder nagy hatását: a nemzeti karakter jegyeit s a múlt kincseit keresi a népköltészetben, s szépen elemzi »keleti« vonásait a magyar népdalnak a kor romantikus s a historikus felfogása értelmében."24 Akárcsak Herder, úgy határozta meg a népköltészetet: „A hit, szerelem és hősiesség. E három tárgyon forog a népköltészet az emberiség és nemzetiség között." A kapcsolatok és hatások számtalan vonását lehet kimutatni Herder és Erdélyi között, és ez azért is fontos, mert az utóbbi nagy munkája, főleg beosztását tekintve, egészen a legutóbbi időkig meghatározóan hatott népköltészeti gyűjteményeinkre. Másrészt Erdélyi fokozott mértékben vallja, hogy költészetünknek a népdalból kell megújhodnia, és ilyen vonatkozásban előfutára nagy népi—nemzeti költőinknek, elsősorban Petőfi Sándornak és Arany Jánosnak. Egy több mint hat évtizeddel ezelőtt megjelent munka találóan állapítja meg: „Herderrel szemben Erdélyi mindenek előtt nemzetibb, amennyiben figyelmét tisztán a magyar népdalra koncentrálja; ebben kétségtelenül a romantikusok, főleg Arnim és Brentano hatása észlelhető, kik Herder népdalgyűjteménye- 19 PUKÁNSZKY: /. .., 44—45. 20 GEORG von GAÁL: Märchen der Magyaren. Wien, 1822. 21 J. BOWRING: Poetry of the Magyars. London, 1830. 22 ORTUTAY: 1975, 17. 23 ERDÉLYI JÁNOS: Népdalok és mondák, I—III. Pest, 1846—1848. 24 ORTUTAY: 1939, 231. 195 13*

Next