Filológiai Közlöny – XXX. évfolyam – 1984.
1. szám - Tanulmányok - Hopp Lajos: Sobieski és a „magyar malkontentusok” a barokk politikai irodalmi hagyományban (Bécs, 1683)
TANULMÁNYOI Sobieski és a „magyar malkontentusok" a barokk politikai irodalmi hagyományban (Bécs, 1683) HOPP LAJOS Lengyel János király vagy Johannes tertius Dei gratia rex Poloniae . . . - ahogy III. Jan Sobieski nevét említve találjuk a korabeli írásokban, naplókban és históriákban, követi instrukciókban és jelentésekben, diplomáciai és politikai levelezésekben, publicisztikai, kancelláriai iratokban — ismert volt hazánkban. A Zrínyi kortársaként emlegetett „kamenyiczi generális", a podóliai, chocimi törökverő hetman, a magyar korona várományosai közt is számításba vett hadvezér és államférfi, mecénás és főrangú levélíró az uralkodó család tagjainak is szerepet szánt közép- s délkelet-európai politikájában. A Habsburg-ellenes rendi szervezkedés és a korai kuruc nemesi függetlenségi küzdelmek korában, a magyarországi és a keleti erdélyi részeken különös figyelemmel kísérték a lengyelországi királyi hatalmat megerősítő, dinasztia alapításával kísérletező Sobieski és nemzetsége küldetését. Erre engednek következtetni az európai horderejű bécsi diadal előtti évektől Sobieski haláláig (1696) terjedő időszakra, illetve a Sobieski királyfiak trónjelöltségével kapcsolatos évtizedre vonatkozó barokk udvari politikai irodalmi források. A „bella turcica" és a Zrínyi-hagyomány lengyel elemei Sobieski idejében a magyar—lengyel érintkezések differenciáltak. A három részre szakadt Magyarország állapota különbözött a nagy belső nehézségekkel küzdő, de független s az európai színtéren önállóan fellépő Lengyelország helyzetétől. A Habsburgmonarchia részeként kezelt királyi Magyarországot I. Lipót császár s magyar király bécsi udvari kormányzata képviselte Sobieski udvarában; a már évszázada önállósult, a feudális magyar államiságot és nemzeti függetlenséget őrző erdélyi fejedelemséget pedig - a Báthoriak, Bocskai, Bethlen s a Rákócziak után - a rendekkel és a török védnökséggel 1 ZYGMUNT ABRAHAMOWICZ: Sobieski és Thököly. In: A Thököly-felkelés és kora. Szerk. BENCZÉDI LÁSZLÓ. Bp., 1983, 111-117. BENCZÉDI LÁSZLÓ:Rendiség, abszolutizmus és centralizáció a XVII. század végi Magyarországon, 1664 -1685. Bp., 1980, 140 -179. R. VÁRKONYI ÁGNES: Magyarország keresztútjain. Tanulmányok. Bp., 1978. 157-229, 288-319. KÖPECZI BÉLA: ,Magyarország a kereszténység ellensége". A Thököly-felkelés az európai közvéleményben. Bp., 1976, 11-29. HOPP LAJOS: Thököly lengyel ügyeiről. In: Thököly-emlékünnepség a fejedelem halálának 270. évfordulója alkalmából. Szerk. MOLNÁR MÁTYÁS. Vaja, 1975. 46-60. UO: Ruch niepodleglosciowy szlachty wegierskiej przeciwko Habsburgom a Sobieski, ulfski Kwartalnik Historyczny Sobotka Rocznik XXXV. PAN Wroclaw, 1980. 229-235. TRÓCSÁNYI ZSOLT: Teleki Mihály: Erdély és a kuruc mozgalom 1690-ig. Bp., 1972, 110-294-298. Filológiai Közlöny 1984/1