Filológiai Közlöny – XXXII-XXXIII. évfolyam – 1986-1987.

1–2. szám - Tanulmányok, közlemények - Herman József: A latin nyelv a római birodalom dunai provinciáiban

TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK A latin nyelv a Római Birodalom dunai provinciáiban. A kutatás problémái és távlatai* HERMAN JÓZSEF I. Bevezetés : A vizsgált terület körülhatárolása A tanulmány címe nem tartalmaz állásfoglalást arra nézve, hogy a szóban forgó provinciák latinsága egységes volt-e, ill. voltak-e sajátos jellemzői; e cím csupán arra utal, hogy — főként gyakorlati megfontolásokból — olyan jellegű keretet választunk, amilyet H. Mihaescu javasolt első összefoglalásában.­ A vizsgált terület megfelel azoknak a latin közvetítő nyelvű európai provinciák­nak, amelyek a CIL III. kötetének „Illyricum" fejezetében szerepelnek (Rhaetiát kivéve). Elvileg persze a latin nyelvnek a Római Birodalom különböző részeiben végbemenő fejlődését olyan területi felosztás szerint kellene bemutatni, amely nyelvi alapokon nyugszik, vagyis tükrözi magának a latinnak regionális, sőt nyelvjárási tagolódását. Mivel azonban a latinon belül, sajnos, nem áll módunk­ban ilyen tagolódást felderíteni, arra gondolhatnánk, hogy megpróbáljunk az újlatin nyelvek és nyelvjárások jövendő eloszlásából következtetni a latin nyelvterületnek azokra a belső határaira, amelyek ezt az eloszlást előre jelez­nék. Csakhogy amióta Piison­ elkészítette az első nagyszabású munkát a felira­tok nyelvéről, világossá vált: az újlatin izoglosszák nem nyújtanak semmiféle támpontot ahhoz, hogy akár munkahipotézis formájában meghatározhassuk a latin nyelv esetleges provinciális változatainak pontos helyét és sajátosságait. Használható nyelvi ismérv híján tehát az a megoldás kínálkozhat, hogy a latin nyelv területi jellegzetességeinek kutatása és leírása során nyelven kívüli kritériumokhoz folyamodjunk, és földrajzilag jól körülhatárolható egységeket válasszunk a leírás keretéül. Így járt el többek között — hogy viszonylag friss példákat idézzünk — Zamboni és Mann.3 * Ez a tanulmány eredetileg Le latin dans les provinces danubiennes de l'Empire romain címmel jelent meg (in: Aufstieg und Niedergang der römischen Welt 29/2 [Sprache und Literatur], Berlin, 1983, 1089 —1106). A francia szöveget pontos és elmélyült munká­val — amelyért e helyen is köszönetet mondok — Kiss Sándor fordította magyarra. A kéziratot 1981 decemberében zártam; a magyar fordítás a nemzetközi közönségnek szánt francia eredetit tartalmi módosítás nélkül tükrözi. (H. J.).­­ H. MIHAESCU, Limba latina In provinciile dunarene ale imperiului roman, Bu­curesti, 1960. Az 1978-as kibővített francia változat (ld. bibliográfiánkat, 15. o.) más címmel jelenik meg, ahol már a „Délkelet-Európában" beszélt latin nyelvről van szó. Mint látni fogjuk (10. o. 31.), a változás nem csupán a megfogalmazást érinti. Mi ma­gunk a „dunai provinciák" kifejezést kizárólag az egyszerűség kedvéért, stiláris okból választottuk, hiszen mindkét formula egyaránt vitatható és pontatlan. 2 J. PIRSON, La langue des inscriptions latines de la Gaule, Paris, 1901. Ld. külö­nösképpen a 325. oldalt, ahol a szerző, megállapítva, hogy a szóvégi -s és -t gyakran eltűnik a galliai feliratokon, holott a provincia újlatin nyelveiben megőrződik, megjegyzi: „il y a ici contradiction manifeste". 3 A. ZAMBONIhoz Id. a bibliográfiát, 15. о.; J. С. M\NN, Spoken Latin in Britain as Evidenced in the Inscriptions, Britannia 2, 1971, 218--224. 1 Filológiai Közlöny 86—87/1—2

Next