Filológiai Közlöny – XXXII-XXXIII. évfolyam – 1986-1987.

3–4. szám - Szemle - A budai Egyetemi Nyomda román kiadványainak dokumentumai 1780–1848. (Király Péter)

A budai Egyetemi Nyomda román kiadványainak dokumentumai 1780—1848. A dokumentumokat gyűjtötte, összeállította és ismertettőkkel ellátta Veress Endre. Válo­gatta, sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt írta és a dokumentumok ismertetőit átdolgozta Domokos Sámuel. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1982. 465 Veress Endre, a magyar, erdélyi és román múlt neves kutatója, a magyar—román történelmi és irodalmi kapcsolatok bibliográfiájának szerzője, 1953-ban bekövetkezett halála miatt már nem jelenthette meg A budai Egyetemi Nyomda román kiadványai (I— II. 925 p.) című művét, amely a magyar-román kapcsolatok fontos dokumentumait tartalmazza. Domokos Sámuelé az érdem, hogy a Veress Endre által összegyűjtött és ma­gyar nyelvű ismertettekkel ellátott anyagot sajtó alá rendezte, az iratok ismertetőit átdol­gozta, bevezető tanulmányt írt és azt jegyzettekkel ellátta. A kötetet a dokumentumok tartalom- és névmutatója zárja be. A dokumentumkötet anyaga időrendi sorrendben ke­rül kiadásra, ahogy az Veress Endre kézirati kötetében volt elrendezve. A kötet nemcsak a budai Egyetemi Nyomdában megjelent román könyvekre vo­natkozó iratokat közli, hanem a Nyomdának a román szerzőkkel, a Helytartótanáccsal, a román egyházi vezetőkkel, a hazai és bukaresti könyvkereskedőkkel folytatott levele­zését is tartalmazza. Az 563 irat, levél zöme latin nyelvű. Az anyag közreadója röviden megemlíti, hogy az Egyetemi Nyomda működésének kezdetei 1577-re nyúlnak vissza, amikor Telegdi Miklós Nagyszombatban az ott működő egyetem kebelében a nyomdát megalapította. Az alábbiakban a román könyvnyomtatás magyarországi kezdeteit szeretném néhány mondatban felvázolni. A nagyszombati egye­temet jezsuiták vezették, s ők egyrészt a rohamosan tért nyerő protestantizmus visszaszorí­tása, másrészt az orosz orthodoxia távoltartása céljából az ország különböző nyelvű és vallású népességének fiataljaiból neveltek fel olyanokat, akik a katolikus hit és egyház érdekeit védelmeznék. Ezt a célt szolgálta a nagyszombati Szent Adalbert konviktus, amelyet Pázmány Péter 1619-ben a szegény, de tehetséges magyar, szlovák, horvát, szerb, román és ruszin fiatalok számára építtetett. Az orthodox (görögkeleti) szerbekkel, ruszinokkal és románokkal az unió (egyesülés a pápa fennhatósága alatt) 1646-ban követ­kezett be, s ennek elérésében a jezsuiták munkájának nagy szerepe volt. Az annyira szük­séges egyházi könyvek azonban a nagyszombati nyomdában az unitus hívők számára ké­sőn jelentek meg, a ruszinok számára 1698., 1699. és 1727-ben, míg a románok számára egyedül a Katekizmus (1726.) látott napvilágot. Hogy a nagyszombati nyomdában ez a kevés is megjelenhetett cirill betűkkel, ez Kollonics Lipót bécsújhelyi püspök érdeme, aki a nyomdát a szükséges betűkészlettel ellátta. Mária Terézia 1773-ban a jezsuita rendet feloszlatta, majd a nagyszombati egye­temet a nyomdával együtt Budára telepítette. A 18. század második felében ugyanis a felvilágosodás a Duna-medencében is éreztette hatását, s ez a bécsi udvart is változtatá­sokra kényszerítette. Elkészült az oktatási reform, amelyet Magyarország számára a Ratio Educationis (1777.) fogalmazott meg. Az új típusú iskoláknak nemcsak az uralkodó­hoz hű és istenfélő ifjúságot, hanem az ország számára hasznos fiatalokat is kellett nevel­niük. S hogy ez az oktató-nevelő munka eredményes legyen, az illető nép nyelvén kellett oktatni, és az ország lakosságának nyelvein vált szükségessé a tankönyvek megjelentetése. S ez a feladat az Egyetemi Nyomdára hárult a Ratio Educationis szellemében. Megemlí­tem, hogy a Ratio — más kisebbek mellett — hét jelentős nemzetiséget tart számon, ezek: a magyarok, németek, szlovákok, horvátok, ruszinok, szerbek és románok, akik mind saját, egymástól nagyon különböző nyelvüket beszélik. Az anyanyelvű iskolák létesítésére, az anyanyelvű oktatás bevezetésére és az ország lakosságának különféle nyelvein írandó könyvek kiadására vonatkozó rendelke­zések rendkívül fontosak Magyarország nem magyar nyelvű lakossága nemzeti ébredése szempontjából. Káfer István kutatásai szerint ugyanis a budai Egyetemi Nyomdában 1777 —1848 között 5500 mű látott napvilágot, részletezve: 1723 latin, 1379 magyar, 924 német, 672 szerb, 278 román, 229 szlovák, 127 horvát, 72 héber, 41 ruszin, 23 bolgár, 30 egyéb (görög stb.) nyelvű mű. Ebből a kimutatásból tehát kiderül, hogy az Egyetemi Nyomdában nem ,,több mint 200" (8) román könyv jelent meg, hanem a szám a három­száz felé közeledett. S mint tudjuk, az Egyetemi Nyomdában nemcsak vallásos, egyházi vonatkozású könyvek jelentek meg, hanem itt adták ki mindenekelőtt a tankönyveket, amelyekre a Nyomda privilégiummal rendelkezett. De itt láttak napvilágot a különféle nyelven írott nyelvtanok, szótárak, történelmi munkák, szépirodalmi művek, gazdasági, orvosi stb. kiadványok, egyszóval mindaz, ami a felvilágosodás eszméinek terjesztését,

Next