Filológiai Közlöny – XXXII-XXXIII. évfolyam – 1986-1987.
3–4. szám - Szemle - A budai Egyetemi Nyomda román kiadványainak dokumentumai 1780–1848. (Király Péter)
A budai Egyetemi Nyomda román kiadványainak dokumentumai 1780—1848. A dokumentumokat gyűjtötte, összeállította és ismertettőkkel ellátta Veress Endre. Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt írta és a dokumentumok ismertetőit átdolgozta Domokos Sámuel. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1982. 465 Veress Endre, a magyar, erdélyi és román múlt neves kutatója, a magyar—román történelmi és irodalmi kapcsolatok bibliográfiájának szerzője, 1953-ban bekövetkezett halála miatt már nem jelenthette meg A budai Egyetemi Nyomda román kiadványai (I— II. 925 p.) című művét, amely a magyar-román kapcsolatok fontos dokumentumait tartalmazza. Domokos Sámuelé az érdem, hogy a Veress Endre által összegyűjtött és magyar nyelvű ismertettekkel ellátott anyagot sajtó alá rendezte, az iratok ismertetőit átdolgozta, bevezető tanulmányt írt és azt jegyzettekkel ellátta. A kötetet a dokumentumok tartalom- és névmutatója zárja be. A dokumentumkötet anyaga időrendi sorrendben kerül kiadásra, ahogy az Veress Endre kézirati kötetében volt elrendezve. A kötet nemcsak a budai Egyetemi Nyomdában megjelent román könyvekre vonatkozó iratokat közli, hanem a Nyomdának a román szerzőkkel, a Helytartótanáccsal, a román egyházi vezetőkkel, a hazai és bukaresti könyvkereskedőkkel folytatott levelezését is tartalmazza. Az 563 irat, levél zöme latin nyelvű. Az anyag közreadója röviden megemlíti, hogy az Egyetemi Nyomda működésének kezdetei 1577-re nyúlnak vissza, amikor Telegdi Miklós Nagyszombatban az ott működő egyetem kebelében a nyomdát megalapította. Az alábbiakban a román könyvnyomtatás magyarországi kezdeteit szeretném néhány mondatban felvázolni. A nagyszombati egyetemet jezsuiták vezették, s ők egyrészt a rohamosan tért nyerő protestantizmus visszaszorítása, másrészt az orosz orthodoxia távoltartása céljából az ország különböző nyelvű és vallású népességének fiataljaiból neveltek fel olyanokat, akik a katolikus hit és egyház érdekeit védelmeznék. Ezt a célt szolgálta a nagyszombati Szent Adalbert konviktus, amelyet Pázmány Péter 1619-ben a szegény, de tehetséges magyar, szlovák, horvát, szerb, román és ruszin fiatalok számára építtetett. Az orthodox (görögkeleti) szerbekkel, ruszinokkal és románokkal az unió (egyesülés a pápa fennhatósága alatt) 1646-ban következett be, s ennek elérésében a jezsuiták munkájának nagy szerepe volt. Az annyira szükséges egyházi könyvek azonban a nagyszombati nyomdában az unitus hívők számára későn jelentek meg, a ruszinok számára 1698., 1699. és 1727-ben, míg a románok számára egyedül a Katekizmus (1726.) látott napvilágot. Hogy a nagyszombati nyomdában ez a kevés is megjelenhetett cirill betűkkel, ez Kollonics Lipót bécsújhelyi püspök érdeme, aki a nyomdát a szükséges betűkészlettel ellátta. Mária Terézia 1773-ban a jezsuita rendet feloszlatta, majd a nagyszombati egyetemet a nyomdával együtt Budára telepítette. A 18. század második felében ugyanis a felvilágosodás a Duna-medencében is éreztette hatását, s ez a bécsi udvart is változtatásokra kényszerítette. Elkészült az oktatási reform, amelyet Magyarország számára a Ratio Educationis (1777.) fogalmazott meg. Az új típusú iskoláknak nemcsak az uralkodóhoz hű és istenfélő ifjúságot, hanem az ország számára hasznos fiatalokat is kellett nevelniük. S hogy ez az oktató-nevelő munka eredményes legyen, az illető nép nyelvén kellett oktatni, és az ország lakosságának nyelvein vált szükségessé a tankönyvek megjelentetése. S ez a feladat az Egyetemi Nyomdára hárult a Ratio Educationis szellemében. Megemlítem, hogy a Ratio — más kisebbek mellett — hét jelentős nemzetiséget tart számon, ezek: a magyarok, németek, szlovákok, horvátok, ruszinok, szerbek és románok, akik mind saját, egymástól nagyon különböző nyelvüket beszélik. Az anyanyelvű iskolák létesítésére, az anyanyelvű oktatás bevezetésére és az ország lakosságának különféle nyelvein írandó könyvek kiadására vonatkozó rendelkezések rendkívül fontosak Magyarország nem magyar nyelvű lakossága nemzeti ébredése szempontjából. Káfer István kutatásai szerint ugyanis a budai Egyetemi Nyomdában 1777 —1848 között 5500 mű látott napvilágot, részletezve: 1723 latin, 1379 magyar, 924 német, 672 szerb, 278 román, 229 szlovák, 127 horvát, 72 héber, 41 ruszin, 23 bolgár, 30 egyéb (görög stb.) nyelvű mű. Ebből a kimutatásból tehát kiderül, hogy az Egyetemi Nyomdában nem ,,több mint 200" (8) román könyv jelent meg, hanem a szám a háromszáz felé közeledett. S mint tudjuk, az Egyetemi Nyomdában nemcsak vallásos, egyházi vonatkozású könyvek jelentek meg, hanem itt adták ki mindenekelőtt a tankönyveket, amelyekre a Nyomda privilégiummal rendelkezett. De itt láttak napvilágot a különféle nyelven írott nyelvtanok, szótárak, történelmi munkák, szépirodalmi művek, gazdasági, orvosi stb. kiadványok, egyszóval mindaz, ami a felvilágosodás eszméinek terjesztését,