Filológiai Közlöny – XXXIV. évfolyam – 1988.

1–2. szám - H. Tóth Imre: Konstantin – Cirill – a tudós

TANULMÁNYOK Konstantin — Cirill — a tudós H. TÓTH IMRE A IX. század bizánci tudományossága olyan kiváló férfiakat adott az egye­temes művelődésnek, mint León a matematikus, Phótiosz a pátriárka, kora híres filozófusa és filológusa és Konstantin, a szláv írásbeliség megteremtője.­ León és Phótiosz tudományos tevékenysége jól ismert az utókor számára, azonban Konstantin tudományos tevékenységéről alig tudunk valamit. Jel­lemző, hogy a Filozófusnak nevezett Konstantin bölcseleti nézeteiről még B. Tatakisz egyébként kitűnő bizánci filozófiatörténeti kézikönyve is hallgat, csupán azt említve meg róla, hogy Phótiosz utóda volt a konstantinápolyi főiskolán.­ Dolgozatunk célja az, hogy bemutassuk Konstantint, a Filozófust, mint a IX. század kiemelkedő tudósát és rámutassunk azokra a kapcsolatokra, amelyek őt kora tudományához fűzték. Feladatunk nem lesz könnyű, mert a mai filológiai kutatások alig tudnak kimutatni olyan többé-kevésbé épen hagyományozott önálló művet, amelyet kétségtelenül Konstantin alkotott volna, holott tudjuk, hogy tolla alól több alkotás is kikerült,s amelyeket kortársai magasra értékeltek. Bár feladatunk nehéz, mégsem olyan reménytelen, mint az az első pillanatra tűnik. A Szláv Apostolok, Konstantin és Metód életét leíró ún. Pannóniai legendák egyiké­ben,­ a Konstantin-legendában az ismeretlen szerző elmondja, hogy Konstan­tin szavait Konstantin műveiből kivonatolta. Ugyanis Metód testvére halála után, öccse műveit görögből óbolgárra (ószlávra) fordította és nyolc könyvre osztotta. Metód fordításait felhasználva, a legendaíró Konstantin műveiből vett kivonatokkal szemlélteti a szláv írásbeliség megteremtőjének bizonyos kérdésekben elfoglalt álláspontját.­ A legendaíró e közlését illetően nem merült fel kétely a kutatókban.6 'D. OBOLENSKY, The Byzantine Commonwealth. London, 1971. 72. 2 В. TATAKIS, La philosophie byzantine. Paris, 1959. 130. Technikai okokból nem állott módjunkban Zdzislaw Kuksewicz középkori bizánci filozófiával foglalkozó könyvéből a Konstantin—Cirillt értékelő sorok idézése. (Zarys filozofii s­redniowiecznej. Warszawa, 1982. 153., 330., 335., 339., 340—341., 353., 667.) A szakirodalmi hivatkozásokat 1982-vel zárták. 3 H. G. BECK, Kirchc und theologische Literatur im Bhzantinischen Reich. München, 1977. 529-530. 4 A legendáról H. KOSENFELD monográfiája: Legende, Stuttgart, MCMLXI. 3., 28. A Pannóniai-legendák típusáról: Д. Ангелов: Общество и обниествена мысъл в сревневе­ковната България. Szófia, 1979. 128. А IX. századi bizánci hagiográfiáról: Т. В. Попова: Античная библиография и византийская агиография. Академия Наук СССР. Античность и Византия. Moszkva, 1975. 235 — 236. 5 А. ТЕОДОРОВ БАЛАН: Кирил и Методий. София, 1920. 52. 6 Б. АНГЕЛОВ: Кирил и Методий. София, 1977. 24-25. , > • Й ; ^ > * ® « 1 Filológiai Közlöny 1988/1-2. 11— -1' S 9 % ^ *7 и'

Next