Filológiai Közlöny – XXXVII. évfolyam – 1991.
1–2. szám - Tanulmányok - Tokaji András: Kommunikációs szekvenciák Shakespeare Othellójában
Ill 1 Jago Micsoda szeme van ! Kihívó is — behívó is. 2 Cas. Hívogató tekintet, mégis olyan ártatlan ! IV 1 Jago Hát még ha megszólal: — valóságos szerelmi toborzó, igaz-e ? 2 Cas. Úgy, ahogy van, tökéletes Il 11/3,14—25. Jan asszonynak tartja, s hogy számára mint nő — közömbös. (A szekvencia szegmentumait római számokkal jelöltem.) Colie felhívja a figyelmet arra, hogy a dialógusban a szerelmi retorika kétféle fajtája is szemben áll egymással: a cinikus, mely a szerelmet a vadászattal és a háborúval asszociálja és az idealizáló, mely nem tud túllépni a szerelem absztrakt dicséretén. A szekvencia ennek ellenére statikus, sehová sem konkludál — csak abbamarad. Nem így a ,,megkörnyékezési jelenetben" ! Jago úgy intézi, hogy éppen akkor sétáljon el Othelloval a vár előtt, amikor Cassio és Desdemona egymással beszélgetnek. Jago nem mondja ki, hogy Desdemona megcsalja őt Cassióval, csak sejteti, hogy bizalmas találkozásuk „rendellenes". E szekvencia logikája a következő: 1. Jago információs hiányérzetet kelt a mórban, aki 2. mind több információt követel, Jago pedig, immár felbátorítva és felhatalmazva, 3. fokról fokra kifejti a rágalmat. A 17-18 szegmentumból álló szekvencia folyamán Othello féltékenysége állandóan növekszik. A végén Jago még tudatosítja is: ,,látom, hogy kissé fölzaklattalak". A szekvencia geometrikus jellegét még jobban kidomborítják Jago szó szerinti ismétlései, amit viszont Othello segít tudatosítani: „'Mi jár, uram?' Ördögbe, mint a visszhang !". A formáció aszimmetrikus, mert a hadnagy van „felül", mondhatni „orránál fogva vezeti" a mórt. Az már azonban irónia, hogy a mór, nem lévén tisztában Jago szándékával, végig azt hiheti, hogy ő irányítja a beszélgetést. Jól látható, hogy a kommunikációs szekvencia milyen plasztikussá teheti a különböző aspektusok kontrasztját és harcát, és a drámai irónia kiváló eszközévé is válhat. A drámai irónia persze nem magából a szekvenciából, hanem a szituációból fakad. További ironikus hatás, hogy — mint Loeben írja — a kialakult helyzetben Jago már akár az „igazat" is mondhatja, hiszen jól tudja, szavait hibásan értelmezik.3 (Ezt a közlésmódot Brook „register"-nek nevezi.)4 Végül az irónia a kognitív és az etikai sík között is érvényesül, mert minél jobban belebonyolódik Othello a Jago-kínálta téveszmébe, annál inkább lekötelezettjének érzi magát („örökre adósod vagyok"). Ezek az ellentétes, „nyíró" mozgások igen jellemzők a tragédia dinamikájára. Az sem lehet véletlen, hogy a szekvencia a jelenet „súlyos" helyén van beillesztve. Végül is a szekvencia vezet el oda, hogy Jago (a 16. szegmentum- 1 Az idézetek Mészöly Dezső fordításából valók. In: M. D.: Shakespeare új tükörben. Esszék és fordítások. Budapest 1972. 2 Rosalie Colie: Shakespeare's Living Art. Princeton 1974. 154. 1. — A „Ne félj, figurára járja ez is a táncot" az eredeti szövegben így áll: „And I'll warrant her, full of game". 3 Maria-Beate Loeben: Shakespeares Sprachliche Ironie und die Entwicklung seiner Dramatik. München 1965, 72. 1. 4 .,A 'register' olyan közlésmód, amely nem a beszélőtől, hanem azoktól a körülményektől függ, amelyek között használják". — G. L. Brook: The Language of Shakespeare. London, 1976. 1851.