Filológiai Közlöny – XLII. évfolyam – 1996.
1. szám - Tanulmányok - Gergye László: Pontopiddan Szerencsés Péteréről
TANULMÁNYOK Pontoppidan Szerencsés Péteréről GERGYE LÁSZLÓ Henrik Pontoppidan világirodalmi mércével mérve is kétségkívül elsőrangú író. Életműve a magas színvonalú századvégi skandináv regény egyik csúcspontját jelenti, Gjelleruppal közösen kapott Nobel-díja pedig nyilván a világ élvonalába berobbanó dán prózának szóló elismerés is volt, amelynek a XIX. század végén olyan kiváló művelői akadtak, mint H. C. Andersen, J. P. Jacobsen, H. Bang. Pontoppidan fellépésekor az előző korszak meghatározó jelentőségű eszmei áramlata, a grundtvigianizmus már felélte utolsó szellemi tartalékait. Művészetének kibontakozása a kor új radikális ideológiájának, a brandesianizmusnak térnyerésével esett egybe: Pontoppidan az E. Brandes nevével fémjelzett mozgalom fő zászlóvivője lett. Ennek megfelelően az irodalomtörténet a „modern áttörés" írói között tartja számon, ami már csak azért is helytálló, mert Brandes felfedezettjei közül talán egyedül ő teljesítette többékevésbé következetesen a valóságfeltárás e naturalista indíttatású programját. Pontoppidan műveit már életében lefordították a világnyelvekre, így prózája igen gyorsan bekapcsolódhatott az európai irodalom vérkeringésébe. Három nagyregénye, Az ígéret földje (Det forjaeettede land, 1891-1895), a Szerencsés Péter (Lykke Per, 1890-1904), a Halottak országa, (De Dides Rige, 1912-1916) továbbá néhány novellája ugyan magyarul is elég korán megjelent, de Pontoppidan szellemisége nem tudott mély gyökeret ereszteni a magyar irodalmi köztudatban. Néhány ismertetésen, bevezetésen kívül senki sem foglalkozott behatóbban munkásságával, fő művével, a Szerencsés Péterrel kapcsolatban is csak Miszográd Gábor elemzésvázlatát lehet említeni. Dinamikus cselekményszövésű, fordulatokban gazdag, sok szempontból Balzacéra emlékeztető prózája pedig erős intellektuális töltése ellenére alkalmasnak látszik az olvasói figyelem felkeltésére, fenntartására. A viszonylagos közöny tehát aligha Pontoppidan művészi személyiségének szól; oka sokkal inkább az lehet, hogy a skandináv irodalmak nálunk még mindig kívül esnek a világirodalmi tájékozódás hagyományos látószögén. Hasonmásváltozatok Pontoppidan regényeinek cselekménye az 1880-as, 1890-es évek modernizálódó Dániájában játszódik. A rohamos technikai fejlődés eredményeképpen az agrártársadalom fellazulóban van, s az átalakulás tendenciái a XX. század ipari orientációjú társadalmát . Miszoglád Gábor: A dán regény a XIX. században. In: Filológiai Közlöny, 1977/1.