Filológiai Közlöny – XLII. évfolyam – 1996.

1. szám - Tanulmányok - Gergye László: Pontopiddan Szerencsés Péteréről

TANULMÁNYOK Pontoppidan Szerencsés Péteréről GERGYE LÁSZLÓ Henrik Pontoppidan világirodalmi mércével mérve is kétségkívül elsőrangú író. Életműve a magas színvonalú századvégi skandináv regény egyik csúcspontját jelenti, Gjelleruppal közösen kapott Nobel-díja pedig nyilván a világ élvonalába berobbanó dán prózának szóló elismerés is volt, amelynek a XIX. század végén olyan kiváló művelői akadtak, mint H. C. Andersen, J. P. Jacobsen, H. Bang. Pontoppidan fellépésekor az előző korszak meghatározó jelentőségű eszmei áramla­ta, a grundtvigianizmus már felélte utolsó szellemi tartalékait. Művészetének kibontakozá­sa a kor új radikális ideológiájának, a brandesianizmusnak térnyerésével esett egybe: Pon­toppidan az E. Brandes nevével fémjelzett mozgalom fő zászlóvivője lett. Ennek megfelelően az irodalomtörténet a „modern áttörés" írói között tartja számon, ami már csak azért is helytálló, mert Brandes felfedezettjei közül talán egyedül ő teljesítette többé­kevésbé következetesen a valóságfeltárás e naturalista indíttatású programját. Pontoppidan műveit már életében lefordították a világnyelvekre, így prózája igen gyorsan bekapcsolódhatott az európai irodalom vérkeringésébe. Három nagyregénye, Az ígéret földje (Det forjaeettede land, 1891-1895), a Szerencsés Péter (Lykke Per, 1890-1904), a Halottak országa, (De Dides Rige, 1912-1916) továbbá néhány novellája ugyan magyarul is elég korán megjelent, de Pontoppidan szellemisége nem tudott mély gyökeret ereszteni a magyar irodalmi köztudatban. Néhány ismertetésen, bevezetésen kívül senki sem foglalkozott behatóbban munkásságával, fő művével, a Szerencsés Péter­rel kapcsolatban is csak Miszográd Gábor elemzésvázlatát lehet említeni.­ Dinamikus cse­lekményszövésű, fordulatokban gazdag, sok szempontból Balzacéra emlékeztető prózája pedig erős intellektuális töltése ellenére alkalmasnak látszik az olvasói figyelem felkelté­sére, fenntartására. A viszonylagos közöny tehát aligha Pontoppidan művészi személyisé­gének szól; oka sokkal inkább az lehet, hogy a skandináv irodalmak nálunk még mindig kívül esnek a világirodalmi tájékozódás hagyományos látószögén. Hasonmásváltozatok Pontoppidan regényeinek cselekménye az 1880-as, 1890-es évek modernizálódó Dániájában játszódik. A rohamos technikai fejlődés eredményeképpen az agrártársadalom fellazulóban van, s az átalakulás tendenciái a XX. század ipari orientációjú társadalmát . Miszoglád Gábor: A dán regény a XIX. században.­­ In: Filológiai Közlöny, 1977/1.

Next