Filológiai Közlöny – XLIV. évfolyam – 1998.
1–2. szám - Tanulmányok - Egri Péter: Kettős képmás: Holbein és Shakespeare
TANULMÁNYOK Kettős képmás: Holbein és Shakespeare Egri Péter A kettős képmás ősi hagyományát a reneszánsz művészet az individualizmus személyes nyomatékával teremtette újjá. Nem egyszerűen felújította, hanem megújította, hiszen benne a táguló világegyetem az egyén meghatványozott létlehetőségeinek személyes élményeként csapódott ki jóban és rosszban. S ritkán olyan plaszticitással, mint Holbein és Shakespeare portréinak párhuzamaiban, többféle területen és más-más jelleggel. Festői és drámai képmás Amikor ifjabb Hans Holbein 1526 októberében Erasmus ajánlólevelével felkereste Morus Tamást, szívélyes fogadtatásban részesült. Első angliai tartózkodásának idején (1526-1528) Holbein Morusban figyelmes házigazdára, befolyásos pártfogóra, segítő barátra és szellemi társra talált, akinek humánus és humanista eszmeisége természetes magatartássá kristályosodott, és környezetére is átsugárzott. Ez a szellem hatja át és élteti Holbein 1527-ben festett portréját, Morus Tamás képmását. A sötétbarna rojtozású, fekete redőzésű kárpit előtt fekete talárban és kalappal megjelenő, nyugodtan ülő alak, a bíbor ruhaujj, a vállig érő vörösesbarna szőrmegallér, bélés és szegély, az arany nyaklánc s a jobb kézben tartott fehér papírtekercs kemény kontúrral összefogott színkompozíciója a modell társadalmi rangját és méltóságát híven ábrázolja, a néző figyelmét azonban elsősorban Morus felfénylő arca és távolba szegezett, szigorú tekintete köti le: ez ad a képnek szellemi rangot és intellektuális méltóságot. 1527-ben Holbein természetesen még nem tudhatta, hogy Morus 1529-ben, Wolsey bíboros bukása után Lord kancellár lesz, 1532-ben lemond tisztéről, 1534-ben nem ismeri el VIII. Henriket egyházfőként, s 1535-ben lefejezik és fejét a London Bridge tetejére tűzik, de a Morusportré következetesen kemény, sötéten izzó tekintetében már ott van mártíriumának sorsszerű lehetősége. Az öltözék és a pillantás között drámai ellentét feszül. Hasonlóan eltökélt szemmel néz szembe sorsával John Fisher kardinális, Rochester püspöke Holbein tussal körvonalazott, akvarellel lágyított, aggodalmasan tűnődő krétarajzán (1535). Fisher Morus barátja volt, s 1535-ben ő is fejével fizetett azért, mert nem tekintette a királyt az egyház fejének. Lelkiismereti drámája beesett arcán, barázdált arcvonásain és ráncolt homlokán látható. Morus Tamást Holbein családja körében is lefestette (Morus Tamás családja, 1526-1527). Bár a csoportkép elveszett, megmaradt Holbein kompozíciós tollrajza, Richard Locky 1530-as festett másolata és Holbein hét előkészítő fejtanulmánya-átiemelt, központi helyre szánt Morus Tamásról és édesapjáról, Sir John More-ról, El tfatieri Dautroéról, Mo-