Filológiai Közlöny – VLI. évfolyam – 2000.
3–4. szám - Tanulmányok - Gergye László: A melankólia mint létértelmezés (Pontoppidan: A halottak országa)
TANULMÁNYOK A melankólia mint létértelmezés (Pontoppidan: A halottak országa) GERGYE LÁSZLÓ Utolsó nagyregényét, A halottak országát Pontoppidan 1912 és 1916 között írta. A mű jelentőségét az elemzők főképpen abban a nagy ívű társadalomrajzban látják, amelynek keretében Pontoppidan átfogó képet nyújt az első világháborút megelőző évek dán társadalmáról, politikatörténetének fontos epizódjairól. A több ágra bomló cselekmény alakulásának hátterét valóban a liberális beállítottságú, illetve a pietista szellemiséget képviselő klerikális párt hatalmi harcának eseményei határozzák meg, de legalább ilyen fontosak a politikai csatározások holdudvarában formálódó sorstörténetek egzisztenciális vetületei is. Az egyes szereplők közéleti felfogása, világnézete között számos ponton ugyan kibékíthetetlen ellentét feszül, ám úgy tűnik, egyvalamiben csaknem valamennyien megegyeznek: létértelmezésüket mélyen áthatja a melankólia öntörvényű világa. A melankóliával foglalkozó könyvek, tanulmányok az ókortól napjainkig gombamódra szaporodtak és szaporodnak. A melankolikusokat a különböző kultúrtörténeti periódusokban hol betegeknek, hol őrülteknek, hol egyszerűen csak kivételes szellemi képességű embereknek tekintették, de az átlagemberétől eltérő mentalitásukat, különc mivoltukat soha nem vitatták. A melankolikus értelemszerűen a szépirodalomnak is gyorsan közkedvelt figurájává vált, hiszen mindenki másnál alkalmasabbnak tűnt az adott kor közszellemével ütköző, első olvasásra meghökkentő írói vélemények közvetítésére. Különösen érvényesnek látszik mindez a XIX. század végi skandináv irodalomra, amelynek gondolatiságát mélyen befolyásolta az újkor egyik legjelentősebb melankolikus gondolkodójának, Søren Kierkegaard-nak munkássága. Pontoppidan regénye a XX. századi mitikus regény paradigmáit követi. Nem egyetlen alapmítoszra támaszkodik: a cselekmény különböző mítoszelemek kompilációiból tevődik össze, amelyek közül főként a Hermész-, a Héraklész- és az Artemisz-mondakör egyes elemei nyernek különös jelentőséget. Az antik mítosz újkori adaptációi ugyanakkor 1 P. M. MITCHELL, Henrik Pontoppidan, Boston, 1979; J0rgen HOLMGAARD, Pontoppidan's oplevelse af den danske h0jkapitalisme. En historisk analyse af De D0des Rige, in Analyser af danske romaner, I, 1977, S. 209-307; J0rgen E. TIEMROTH, Der labyrintiske sind. Henrik Pontoppidans forfatterskab 1881-1904, Odense, 1986; MISZOGLÁD Gábor, Henrik Pontoppidan, in Világirodalmi Lexikon, 10. k. 741. 2 Néhány, a dolgozat alapkoncepciója szempontjából különösen fontos munka a melankólia bőséges szakirodalmából: Günter BANDMANN, Melancholic und Musik. Ikonographische Studien, Köln-Opladen, 1960; Robert BURTON, The Anatomy of Melancholy, 3. vol., Dent Dutton, London-New York, 1968; Rudolf and Margot WITTKOWER, Born under Saturn, London, 1963; FÖLDÉNYI F. László, Melankólia, Bp., 1992. 3 Jeleazar MELETYINSZKIJ, A mítosz poétikája, Bp., 1985, 357-383.