Filológiai Közlöny – VLI. évfolyam – 2000.

3–4. szám - Tanulmányok - Gergye László: A melankólia mint létértelmezés (Pontoppidan: A halottak országa)

TANULMÁNYOK A melankólia mint létértelmezés (Pontoppidan: A halottak országa) GERGYE LÁSZLÓ Utolsó nagyregényét, A halottak országát Pontoppidan 1912 és 1916 között írta. A mű je­lentőségét az elemzők főképpen abban a nagy ívű társadalomrajzban látják, amelynek ke­retében Pontoppidan átfogó képet nyújt az első világháborút megelőző évek dán tár­sadalmáról, politikatörténetének fontos epizódjairól.­ A több ágra bomló cselekmény alakulásának hátterét valóban a liberális beállítottságú, illetve a pietista szellemiséget kép­viselő klerikális párt hatalmi harcának eseményei határozzák meg, de legalább ilyen fon­tosak a politikai csatározások holdudvarában formálódó sorstörténetek egzisztenciális ve­tületei is. Az egyes szereplők közéleti felfogása, világnézete között számos ponton ugyan kibékíthetetlen ellentét feszül, ám úgy tűnik, egyvalamiben csaknem valamennyien meg­egyeznek: létértelmezésüket mélyen áthatja a melankólia öntörvényű világa. A melankóliával foglalkozó könyvek, tanulmányok az ókortól napjainkig gomba­módra szaporodtak és szaporodnak.­ A melankolikusokat a különböző kultúrtörténeti pe­riódusokban hol betegeknek, hol őrülteknek, hol egyszerűen csak kivételes szellemi képességű embereknek tekintették, de az átlagemberétől eltérő mentalitásukat, különc mi­voltukat soha nem vitatták. A melankolikus értelemszerűen a szépirodalomnak is gyorsan közkedvelt figurájává vált, hiszen mindenki másnál alkalmasabbnak tűnt az adott kor közszellemével ütköző, első olvasásra meghökkentő írói vélemények közvetítésére. Külö­nösen érvényesnek látszik mindez a XIX. század végi skandináv irodalomra, amelynek gondolatiságát mélyen befolyásolta az újkor egyik legjelentősebb melankolikus gondolko­dójának, Søren Kierkegaard-nak munkássága. Pontoppidan regénye a XX. századi mitikus regény paradigmáit követi.­ Nem egyet­len alapmítoszra támaszkodik: a cselekmény különböző mítoszelemek kompilációiból tevődik össze, amelyek közül főként a Hermész-, a Héraklész- és az Artemisz-mondakör egyes elemei nyernek különös jelentőséget. Az antik mítosz újkori adaptációi ugyanakkor 1 P. M. MITCHELL, Henrik Pontoppidan, Boston, 1979; J0rgen HOLMGAARD, Pontoppidan's oplevelse af den danske h0jkapitalisme. En historisk analyse af De D0des Rige, in Analyser af danske romaner, I, 1977, S. 209-307; J0rgen E. TIEMROTH, Der labyrintiske sind. Henrik Pontoppidans forfatterskab 1881-1904, Odense, 1986; MISZOGLÁD Gábor, Henrik Pontoppidan, in Világirodalmi Lexikon, 10. k. 741. 2 Néhány, a dolgozat alapkoncepciója szempontjából különösen fontos munka a melankólia bőséges szak­irodalmából: Günter BANDMANN, Melancholic und Musik. Ikonographische Studien, Köln-Opladen, 1960; Robert BURTON, The Anatomy of Melancholy, 3. vol., Dent Dutton, London-New York, 1968; Rudolf and Margot WITTKOWER, Born under Saturn, London, 1963; FÖLDÉNYI F. László, Melankólia, Bp., 1992. 3 Jeleazar MELETYINSZKIJ, A mítosz poétikája, Bp., 1985, 357-383.

Next