Filológiai Közlöny – VLI. évfolyam – 2000.

1–2. szám - Tanulmányok - Egri Péter: A költészet orgonapontjai. Dante, Petrarca, Shakespeare

TANULMÁNYOK A költészet orgonapontjai Dante, Petrarca, Shakespeare EGRI PÉTER A művészet őskorában ritmikus kiáltás, zene és vers egy tőről ágazott kétfelé. Ha kétfelé, közvetlen egybeesést hasztalan keresnénk az ág hegyén. Ha egy torol, a megfele­lés tapintatosan a szétválás után is kitapintható. Erre tesz kísérletet e tanulmány, amikor zene és vers-zene összefüggését a reneszánsz szonett rímhangzásának orgonapontjaiból törekszik kihallani. A zenei orgonapont - Gárdonyi Zoltán tömör szavával - „a többszólamú zenében a legmélyebb szólam olyan hosszan hangzó, ismételt vagy figuráit hangját jelenti, amely fö­lött kisebb értékekben és változó összhangokban mozgó szólam vagy szólamok hangzanak. Legrégibb alkalmazása Perotinus orgánumaiból ismeretes. A középkori orgánum-elmélet 'diaphonia basilica' és 'bordunus' néven írja le. Ez utóbbi kifejezés egyes húros hangszerek szélső basszushúrjaira, illetve a duda 'bordósíp'-jára utal. Az orgonapontnak nagy szerepe volt az olasz (Frescobaldi) és a délnémet (Pachelbel) orgonazenében, majd Bach fúgáiban."­ Létezik-e hosszan hangzó rím? S ha igen, hol s hogyan hangzik? Mi a szerepe? A választ Dante Új életének egyik légiesen szép szonettje adhatja meg. Tanto gentile e tanto onesta pare la donna mia quand'ella altrui saluta, ch'ogne lingua deven tremando muta, e li occhi no l'ardiscon di guardare. Ella si va, sentendosi laudare, benignamente d'umiltà vestuta; e par che sia una cosa venuta da cielo in terra a miracol mostrare. Mostrasi sí piacente a chi la mira, che dà per li occhi una dolcezza al core, che 'ntender no la puo chi no la prova: ' Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei lexikon, átdolgozott, új kiadás, főszerkesztő Dr. Bartha Dénes, szerkesztő Tóth Margit, Zeneműkiadó, Budapest, 1965, III, 43. Vö. Weiner Leó, Elemző összhangzattan, Rózsavölgyi, Budapest, 1944, 47-51.­­ Dr. Kesztler Lőrinc, Összhangzattan­ ,4 klasszikus zene összhangrend­jének elmélete, Zeneműkiadó, Budapest, 1952, 280-285.­­ Frank Oszkár, A funkciós zene harmónia- és forma­világa, Zeneműkiadó, Budapest, 1978, 24-26.

Next