Filológiai Közlöny – L. évfolyam (2004)

3–4. szám - Recenziók - [orosz]: [orosz] (Kroó Katalin)

Recenziók 3EJ1MXEHM ilEAK XyacaHHa, Pojib HemeuKOiO niocpe/immeam Β tieHrepcKofi peuenuMM pyccKOH jimepaTypbi (XIX ΒΒΚ), München, Verlag Otto Sagner, 2004, 130. o. Zöldhelyi Zsuzsa legújabb, Német közvetítés az orosz irodalom magyar recepció­jában című könyve a Peter Thiergen által gondozott rangos Vorträge und Abhand­lungen zur Slavistik sorozat 46. köteteként jelent meg. A szlavisztikai nyelvészet, irodalom, kultúratörténet, filozófia területéről jelentkező nemzetközileg elismert szerzők írásainak sorában Zöldhelyi Zsuzsa tudományos munkája sajátos problé­makört helyez előtérbe: a német kultúrának a 19. századi orosz irodalom magyar befogadásában betöltött közvetítő szerepét. A könyv szellemi tágasságát, tudományos perspektivikusságát az adja, hogy noha a közvetítő funkció tanulmányozásánál elsődleges vizsgálati szempontot az orosz szépírások magyar átültetéseinek történeti áttekintése, a német nyelvű for­dításváltozatok mint köztes források számbavétele jelenti, ezek értelmezése igen összetett kontextusban történik. Először is, a magyar fordítók számára alapul szol­gáló német fordítások bemutatása elválaszthatatlannak látszik az első nyelvi átül­tetésben megjelentetett művek német kulturális közegben kikristályosodó kritikai értelmezéseinek bemutatásától, melyek gyakran a német kötetekhez tartozó előszó­kommentárokban lelhetők fel, illetve esetenként önálló kritikai tanulmányokban követhetők nyomon. Másfelől, a német fordítások történetének megrajzolása igény­li a fordításelméleti kontextus megalkotását, mely önmagában is igen körültekin­tően valósul meg a magyar, orosz és német fordításelméletek fontos elemeinek egy­másra vetítésével, összehasonlító vizsgálatával (lásd pl. Batsányi János, Toldy Ferenc, Brassai Sámuel, Arany János, Friedrich Schleiermacher, Johann Wolfgang Goethe, Friedrich Bodenstedt, V G. Belinszkij stb.). Nem utolsósorban pedig, a közvetítő szerep körültekintő tisztázásához a szerző elengedhetetlennek tartja a befogadó­kultúra, vagyis a magyar irodalmi közgondolkodás viszonyának meghatározását ahhoz a befogadásra váró kultúrához, amelynek értékelése esetében már számolni kell a német recepción keresztül jelentkező közvetítés sajátosságaival is. Látható tehát, hogy miközben a könyv tengelyét a német fordításokon alapuló magyar for­dítási recepció történeti szemléletű megrajzolása alkotja, valójában a szerző olyan kultúratörténeti problémaköteggel szembesíti olvasóját, mely messze túlmutat egy fordítástörténeti monográfia határain. A párbeszéd ugyanis, melyre Zöldhelyi Zsuzsa lépten-nyomon felhívja a figyelmet, nem csupán az eredeti szöveg és az elsődleges német fordítás, illetve eme közvetítő szerepet ellátó fordításforrás és

Next