Filológiai Közlöny – LV. évfolyam (2009)
1–2. szám - Fordítás, mű, értelmezés - Bódy-Márkus Rozália: Adalék a német nyelvű Petőfi-befogadás történetéhez Joseph Lewinsky: Viszonyom Petőfihez
82 Bódy-Márkus Rozália jével [1]ő valóban legyőzte. A népek igen gyakran hálátlanok a legjobbakkal szemben, akik életüket az ő javukért áldozták, de a magyar nép jellemében van egy ragyogó vonás, mert ez hálával és szeretettel öleli szívére Petőfi Sándor nevű kiválasztott gyermekét, aki arra volt hivatott, hogy hőssé váljon. Jos. Lewinsky Ötven évvel Petőfi halála után. Az írás kiválóan rávilágít arra, hogy a jól vagy rosszul sikerült, pontosabban az olvasói várakozásoknak jobban vagy kevésbé megfelelő, a recepciós feltételekhez jobban vagy kevésbé illeszkedő fordításoknak döntő hatása lehet az irodalom közvetítésében. A recepció optimális feltételeitől távol álló fordítás (Lewinsky Petőfiélménye esetében Kertbeny Károly 1858-ban megjelentetett Petőfi-kötete) egyenesen gátjává válhat az idegen nyelvű olvasó számára a befogadásnak. Ahogy a vallomás első négy bekezdéséből kitűnik, Lewinsky előtt Neugebauer László 1878-ban megjelent fordítása (PETŐFI 1878) nyitotta meg az utat Petőfihez. Lewinsky visszaemlékező írásának érdekessége, hogy személyes felismerésként, általa megélt élményként fogalmaz meg olyan megállapításokat Petőfiről, melyek a mai olvasó számára közkeletű, de kétes közhelyeknek tűnnek („nem kell sokat gondolkodni: »Az érzés minden«", „népe mint egy tükörben szemlélheti önmagát Petőfi költeményeiben"). Petőfi német nyelvű hatástörténetét, mint ismert, a 19. század második felében meghatározták azok a preferenciák, melyek az önálló fordításkötetekben vagy antológiákban német nyelven ismertté vált Petőfi-versek kiválasztásakor érvényesültek: egyes verseket politikai okokból hagytak el, az elégikus és gondolati líra kisebb hangsúlyt kapott, ezzel szemben a népdalszerű vagy népdalszerűnek tartott verseket részesítették előnyben, s Petőfit elsősorban „népköltőként" mutatták be (FRIED 2007, 195-196; KOMÁROMI 2000, 23-28; LOSSAU 1993, 66-73). A Lewinsky-írásból kirajzolódó Petőfi-kép, melyet a színész előadóestjein és más nyilvános, a magyar költőre vonatkozó megszólalásaiban is bizonyára közvetített, hozzájárulhatott ennek a fajta Petőfi-értelmezésnek a megszilárdulásához a német nyelvű befogadók körében. Ugyanakkor, mivel Lewinsky Neugebauer László fordításkötetének a darabjait recitálta nagy hatású pódiumműsorában -vallomása szerint a Neugebauer-féle fordításkötet közelebb állt hozzá az összes többi fordításnál -, hozzájárult a fordító hírnevének öregbítéséhez is. A Pongyola fogalmazással, nyelvtani és logikai pontatlanságokkal a szöveg más pontjain is találkozunk, de csak itt, a záró bekezdésben fordul elő a szöveget értelmetlenné tevő képzavar. 7 Kertben ugyan támaszkodott Dux Adolf, valamint Moritz Hartmann és Szarvady Frigyes korábban megjelent fordításaira, de mint azt a függelékben versenként feltüntette, átdolgozatlanul csak kevés verset vett át, és a fordítások többsége teljesen önálló munkája volt (PETŐFI 1858, 589-592).