Magyar Filozófiai Szemle, 1957
1. szám - Fogarasi Béla: A szerkesztőség előszava
arra, hogy ,,konjunktúrafilozófiával" foglalkozzanak és nem voltak hajlandók sem a szektás politika, sem a revizionizmus filozófiai apologetikájára, azzal vádolták őket, hogy ,,elfordulnak az élettől", ,,arisztokratáknak" nevezték őket. Ezeket a vádakat éppen az élet cáfolta meg. Folyóiratunk napi aktualitások hajszolása helyett az elmélet és a gyakorlat elvi egységének megvalósítására törekszik s ezt a célt a tudományos filozófia sajátos eszközeivel igyekszik elérni. Folyóiratunk e célkitűzése egyik legfontosabb feladatunkká teszi a tudománytalan és tudományellenes filozófiai irányzatok elleni harcot. A marxizmus— leninizmus szellemében alapos, konkrét, mélyreható bírálatot kell gyakorolnunk a reakciós filozófiai irányzatok felett. Az eszmei harc fegyvere azonban a meggyőző érvelés és nem szidalmazó kifejezések halmozása, amelyek rendszerint csak a tárgyi ismeretek hiányát leplezik. Amint ezt már első számunk is mutatja, tág teret kívánunk adni a vitáknak. Az egészséges vitaszellem azonban megkívánja, hogy a viták pozitív eredményekhez vezessenek, eredményekkel záruljanak le. Nem tartjuk célravezetőnek vég nélküli vitacikkek közlését és szükségesnek tartjuk, hogy egy-egy nagyobb vitában a szerkesztőség állást foglaljon. Folyóiratunk marxista irányzata nem zárja ki azt, hogy helyet adjunk olyan vitacikkeknek és hozzászólásoknak is, amelyek más álláspontot képviselnek, de a szocializmus és a béke ügyét kívánják szolgálni. A Magyar Filozófiai Szemle nagy súlyt fektet a szocialista országok tudományos együttműködésére, elsősorban a Szovjetunió filozófiai folyóiratával és intézeteivel való együttműködésre. A dogmatizmus felszámolása ebben a vonatkozásban is előmozdítja a termékeny együttműködést a nemzetközi méretekben folyó világnézeti harcban. Milyen olvasókhoz, előfizetőkhöz fordul a folyóirat és hogyan képzeljük el kapcsolatunkat olvasóinkkal? Tagadással kifejezve: távolról sem csak a filozófia szakmai művelőihez, hanem a marxista filozófia iránt érdeklődő széles körökhöz fordulunk. Tudjuk, hogy a haladó szellemű tudósok, tudományos kutatók, egyetemi oktatók nagy része régóta kívánja egy filozófiai folyóirat megindítását. Szeretnénk azonban, ha a politikai, gazdasági és kulturális élet aktív tényezői is bensőségesebb viszonyba jutnának a marxista filozófiai munkával. Hogy csak egy tényt említsek a sok közül : a magyar írók és művészek negatív viszonya a filozófia, különösen az esztétika nagy kérdéseihez negatíve befolyásolja munkáik eszmei tartalmának gazdagságát és mélységét is. Szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon. Ami pedig a szerkesztőség, a munkatársak és az olvasók viszonyát illeti azt hisszük, hogy egy szocialista típusú folyóiratnak e téren is újszerű kapcsolatokat kell elérnie. Arra kell törekedni, hogy olvasóértekezleteken, aktívákon, levelezés útján folyamatos és nemcsak alkalmi kapcsolat jöjjön létre a folyóirat munkatársai és hazai olvasói, valamint külföldön élő magyarajkú olvasói között. Ezek a kapcsolatok kiterjesztik a folyóirat hatósugarát, nemcsak új olvasókat, de új munkatársakat is szereznek, s azt hisszük, belátható időn belül megteremtik az alapot arra, hogy a Szemle terjedelmét felemelve azt évente ne háromszor-négyszer, hanem hatszor jelentessük meg. A most megjelenő első szám távolról sem öleli fel a folyóirat egész témakörét. Az anyag nagy része azonban már régóta közlésre vár és nem akartuk az első szám amúgy is soká elhúzódott megjelenését tovább késleltetni. Témakörünk és folyóiratunk jellege csak a következő számok figyelembevételével lesz megítélhető. Olvasóink észrevételeit és javaslatait a jövőben e tekintetben is messze-