Magyar Filozófiai Szemle, 1962
6. szám - Tanulmányok - Szalai Sándor: Módszertani megfontolások a marxista szociológiai szakkutatás egyes időszerű kérdéseihez II.
állításaival bizonyítsam, amelyek érdekei ellen síkraszálltam. Ez elegendő volt, hogy ellentmondásba ne keveredjem olyan esetekben, amikor bizonyos munkáscsoportok életviszonyairól nem beszélhettem saját megfigyelésem alapján. De nem volt elegendő ahhoz, hogy az olvasóban a feltétlen bizonyosság tudatát ébresszem. . . Okvetlenül tények szükségesek ott, ahol igen fontos következményekről van szó, ahol a tények elvekké összegeződnek, ahol nem a nép egyes kis csoportjainak helyzetét, hanem egész osztályok kölcsönös viszonyát kell leírni." A megfigyeléses, a kérdezéses és a dokumentációs észlelési módszerek megkülönböztetése, természetesen nem az egyedül lehetséges módszertani felosztást jelenti, amelyet ezen a téren alkalmazhatunk. Különbséget lehet tenni, például „extenzív" (kiterjesztett) és „intenzív" (összpontosított) vizsgálati eljárások között is. Az előbbieknél nagyszámú egyedre kiterjesztett észlelés útján általában statisztikai feldolgozásra szoruló adatokat nyerünk, mint például körkérdések (ankétok) esetén, az utóbbiaknál viszonylag kis számú esetet vizsgálunk ki, de igen mélyrehatóan, sokféle elágazódásban, mint például személyes kikérdezések (interjúk) alkalmazásakor. A megfigyeléses és a dokumentációs észlelés szintén lehet extenzív vagy intenzív, csakhogy a tömeges megfigyelések gyűjtése igen nagy apparátust kíván, mert a megfigyelőnek, a dolog természeténél fogva ki kell szállnia a terepre, míg a kérdezés bizonyos esetekben írásbeli úton is történhetik, bár ez jelentősen csökkenti a felvétel biztonságát, mert a megkérdezettnek ilyenkor általában nincs lehetősége a visszakérdezésre, ha nem ért valamit, nehéz megtudni, maga töltötte-e ki a kérdőívet, s még nehezebb megtudni, hogy ha nem válaszol valamire, akkor ennek mi az oka. A dokumentációs észlelés extenzíven és intenzíven egyaránt jól alkalmazható, de a baj az, hogy sok mindenre nincs dokumentum vagy nem hozzáférhető. Nagyobb felvételezési munkák esetében általában kombinálni szoktuk az összpontosított és a kiterjesztett észlelési eljárásokat, például olyan módon, hogy bizonyos típusosnak vélt egységekre (egyes személyekre, családokra, munkacsoportokra stb.) vonatkozólag intenzív észlelés útján beszerezzük azokat az adatokat, amelyek támpontot nyújtanak annak megítéléséhez, hogy mi is az, amit kiterjesztett észlelés tárgyává kell tennünk (hiszen tömeges észlelést a velejáró sok munka és költség miatt általában csak viszonylag kevés tényadat beszerzése céljából hajthatunk végre !), majd pedig a megfelelő extenzív észlelő tevékenység elvégzése után ismét intenzív észlelésekhez folyamodunk felvételünk olyan kérdéseinek tisztázása végett, amelyeket a kiterjesztett észlelés nyitva hagyott vagy éppenséggel annak eredményei vetettek fel. Kézenfekvő volna még a kísérletező jellegű észlelési módszereket is külön csoportba sorolni, főleg mert ezek újabban egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert, mégpedig korántsem csak kis taglétszámú csoportok (pl. gyári munkacsoportok, iskolai osztályok) társas viselkedésének szociálpszichológiai jellegű vizsgálatában, hanem — különösen a marxista szociológiai szakkutatás keretében — egészen nagyarányú üzemszociológiai felvételek keretében is, ahol módunkban van, a többi között, a munkafeltételek (bérezési és premizálási eljárások, munkaidő- és műszakbeosztások, technológiai előírások stb.) rendszeres variálásával kísérleti megfigyelés tárgyává tenni különböző tényezőknek a termelékenységre, a munkafegyelemre, valamint a dolgozók üzemen belüli és üzemen kívüli társas életviszonyaira gyakorolt hatását. Mivel azonban 3 Engels: A munkásosztály helyzete Angliában (Kiegészítés.) Szikra, 1954. 341. 1. (A kiemelések e tanulmány szerzőjétől származnak.)