Magyar Filozófiai Szemle, 1982
2. szám - Szemle - Mike György: A strukturalista elméletkoncepcióról
amely a forradalmi változást is képes egy egészen új fogalmi eszköztárral megragadni. Végül kikerülhetőnek tűnik az a veszély, hogy egyfajta racionalitás-monizmust kelljen elfogadni, mely szerint a tudományos racionalizmusnak csak egy forrása lenne (mint pl. a felszifikációs elv, vagy meghatározott metodológiai szabályok). A következőkben először a matematizálható elméletek (Sneed csak fizikai elméletekről beszél, de gondolatmenete nyilvánvaló módon kiterjeszthető) új fogalmi analíziséről lesz szó. A kifejtés során figyelembe vesszük és felhasználjuk W. Stegmüller kiegészítéseit, módosításait és jelölésbeli egyszerűsítéseit. Majd azokat az eredményeket vesszük számba, melyeket Stegmüller az új elméletfogalom alkalmazásával nyert, különös tekintettel olyan kubai kategóriákra, mint normál tudomány, paradigma, tudományos forradalom stb. A Sneed könyvének centrális problémája a tudományelméletben eddig meglehetősen mostohán kezelt fogalomnak, magának az elmélet fogalmának megragadása. Eddig, ha egy meghatározott elméletről mondtunk valamit, akkor ez anélkül történt, hogy magát az entitást közelebbről jellemeztük volna, eloszlatva ezzel azt az intuitív homályt, amely körülvette a fogalmat. Az elmélet szó, legjobb esetben, kijelentések halmazát jelentette, (statement view) melyből némelyek igazsága csak empirikus úton vizsgálható. Volt pedig vita a tudományelméletben az elméleti fogalmak státusáról és a tudomány nyelvének felépítéséről is, de a tudományos elméletekről alig mondtak többet, mint hogy azok elméleti nyelven megfogalmazott axiomatikusan felépített kijelentésrendszerek, amelyek a tapasztalati nyelvvel a korrespondencia szabályon keresztül tartják a kapcsolatot. Ma már ennél sokkal többet mondhatunk. Sneed differenciál, amennyiben az elméletet egy rendezett (C, I) párnak tekinti, melynek első tagja a struktúramag az elmélet matematikai struktúráját írja le, a második tag pedig nem más, mint az elmélet szándékolt alkalmazásainak halmaza. A struktúramagot egy halmazelméleti predikátum bevezetése segítségével reprezentáljuk és ezután az informális halmazelméleti axiomatizálás módszerét követjük. Ennek lényege, hogy az S predikátumot (a klasszikus mechanika esetében az angol nyelvben pl. CPM a megfelelő predikátum) implicit módon definiálja, abban az értelemben, hogy a kérdéses fogalmat (a predikátumot) az axiómarendszer definiálatlan alapfogalmai írják le. Az axiómák konjunkcióját véve és bennük a definiálatlan alapfogalmakat változókként tekintve a nyert kijelentésforma aztán explicite definiálja a predikátumot. Mivel a módszer a matematika szülötte, a jobb megértés kedvéért szokás a „csoport" predikátum informális halmazelméleti axiomatizálását adni:x csoport akkor és csak akkor, ha létezik B, f: (1) x = B, f ‡; (2) В nem üres halmaz; (3) f olyan függvény, amelyre D (1) = BxB és W (0 = B; (4) Bármely a, b 6 B: a f (bfc) = (afb)fc; (5) Bármely a,be B-re létezik Ř e В: a = bfc; (6) Bármely а, Ъ G B-re létezik Ν e В: a = cfb. A hat meghatározást nevezzük a rendszer axiómáinak. De itt - és ez nagyon lényeges - az axióma nem kijelentés, nem is kijelentésforma, mint más axiómatizálási módszereknél, hanem a bevezetett halmazelméleti predikátum („csoport") definíciós tagja. A hat definíciós tagból álló kijelentésforma definiálja explicite a „csoport" halmazelméleti predikátumot. A Sneed által választott axiomatizálási módszer elnevezéséről még annyit, hogy azért informális, mert a halmazelméleti fogalmakat nem a halmazelmélet egy formális rendszerének keretében, hanem a köznapi nyelvben vezetjük be, intuitív módon. A továbbiakban fontos szerepet játszik majd az „axiómarendszer modellje" fogalom. Sneed éppen azért nyúlt ehhez a módszerhez, mert itt ez a fogalom minden különösebb nehézség nélkül bevezethető. A modell olyan entitás, amely a halmazelméleti predikátumot teljesíti. Tehát minden X entitást, amely a „csoport" predikátumot teljesíti csoportnak nevezzük; világos, hogy csak a csoportok a csoportelmélet axiomatizálásának modelljei. Nagy előnye továbbá ezen axiomatizálásnak a tudományelméletre nézve, hogy az öszszes axiómák által leírt matematikai struktúra, tehát az axiómák kifejezte összefüggések rendszere egyszerűen a predikátummal reprezentál- 2 W. Stegmüller: Probleme und Resultate„ II, Zweiter Halbband, 1973.