Magyar Filozófiai Szemle, 1993
3–4. szám - Vladimir Zahrádnik–Josef Oborny–Csámpai Ottó: Comenius műve kora filozófiájának tükrében
egyben bíráló is volt hozzáállása a görög klasszikus filozófiához és képviselőihez. Pogánynak nevezi őket, és ezzel kifejezi kritikájának lényegét is — ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a görög filozófia sok értékes elemét nem értette meg, s hogy elutasította azt, ami a görög filozófiából még napjainkban is izgatja a tudományos köröket. Bár a Nagy oktatástanban említi, hogy ha a pogányokból kell valakit személyesen bebocsátani, az legyen Platón, Epiktétosz, és hozzájuk hasonló tanítói az erénynek és erkölcsnek. Munkáiban a görög bölcselet legnagyobb képviselőit mindenekelőtt a nézetkülönbségükért bírálja, tehát azért, ami a gondolkodás mozgatóerőihez tartozott és tartozik. Valószínűleg ezek voltak Comenius teológiai és erkölcsi indokai, ezek formálták viszonyát főleg Platónhoz, akinek több nézetét kritikátlanul átvette. Arisztotelésznél méltányolja az ész (lélek) összehasonlítását a viasszal, melyben az ismeretek nyomokat és alakzatokat hagynak. A kései középkori és korabeli gondolkodók közül pedig főleg Cusanus, Campanella és Bacon inspirálták. Ezek a személyiségek főleg intellektualizmusukkal ragadták meg, s azzal a gondolattal, hogy az emberi dolgokat csak az emberi tudás és megismerés megreformálásával lehet megváltoztatni. Campanella, a tudós és a társadalmi reformer, útmutatóul szolgál neki ahhoz, hogy a hagyományos logika és metafizika, de a fizika és orvostudomány is, valamint az antropológia, gazdaságtan, etika és politika, tehát az emberi ismeret minden ágazata megköveteli a folytonos reformálást, hogy a valós tudás rendszerévé váljon. Ugyanakkor rámutat, hogy épp a filozófus képes fölépíteni ilyen rendszert, s ezen keresztül megindokolni egy rendezettebb, boldogabb és harmonikusabb életképet, melyben az ember a természet és a saját urává válik. Bacon azzal a gondolattal világítja meg Comeniust, hogy ezt az új (felújított) valós megismerést, mely minőségileg különbözik az iskolai ismeretektől, csak új módszerrel lehet elsajátítani: olyannal, amely a lélek erejét megsokszorozza, ahogyan a gépek megsokszorozzák a fizikai erőt. Comenius is a saját módszerével akar megalakítani egy kiegyensúlyozott tudásrendszert, mely magába foglalja a múltban szerzett ismereteket, de számít a jövőben szerzettekre is, amaz univerzalizmus alapján, melyre Cusanus ösztönözte. Követett célja — nevelés és oktatás — bizonyos mértékben különbözik attól, amire a korabeli nagy gondolkodók törekedtek. Az ő törekvésük a tudományos univerzalitás felé irányul, elsősorban a modern tudomány (természettudomány) megalapozásán. Itt kezdődik az új világ, a fölvilágosodás előjátéka, itt edződnek a fegyverek a valóság tudományos mégis A természet ura csak az lehet, aki őt gondosan meghallgatja, s ezt az ő törvényszerű ritmusában teszi. Minden más viszony a természethez megbosszulja magát, sokszor nagyon kegyetlenül.