Magyar Filozófiai Szemle, 1993

3–4. szám - Hell Judit: Kant-recepció, Nietzsche-kritika, Pascal-reneszánsz (Medveczky Frigyes útkeresései)

Ittem túlzás talán, ha arra a következtetésre jutunk, hogy a kilencvenes évektől Medveczky eszmei fejlődésében egy általános krízis van kibontakozóban. Nézetei fokozatos megváltozásának, a filozófiai-immanens okokon túl, lehetnek külső, társadalmi-politikai és személyes-életrajzi összetevői is. „Soha ennyi elhallgató írót, politikust nem mutatott fel más korszak, mint éppen ez" — írja a századvég utolsó, nagy formátumú liberális nemzedékének sorsát figyelemmel kísérő Nemeskürty István. — „Feltűnő és tanulságos, hogy e nemzedékből azok, akik megérték és túlélték a nagy 1895—96-os váltást, vagy elhallgatnak és visszavonulnak a magánéletbe, vagy megváltoznak. Ha nem is cserélnek köpönyeget, de zavartságuk és elbizonytalanodásuk kihat működésükre; már nem a régiek."­ Érdekes lenne ebben az összefüggésben egy Beöthy Zsolt, Rákosi Jenő, Herczeg Ferenc szabadelvű polgárként induló sorsát és gondolatvilágának alakulását végigkísérni; de nem kevésbé figyelemre méltó az sem, hogy a 67-et létrehozó nemzedék „fiai" közül mennyi a korai halott és öngyilkos (Pulszky Károly, Grünwald Béla, Péterfy Jenő, Lukács Béla, Csiky Gergely, Arany László, Reviczky Gyula, Justh Zsigmond, Szilágyi Dezső). Medveczkynél a szűkebb, életrajzi vonatkozású okok közül megemlíthetjük, hogy igen gyakran és hosszú időszakokon át betegeskedik. Ezt igazolják magán- és hivatalos levelei (Trefort Ágostonhoz, Drezda 1879. OSZK Kézirattár; a történész Szilágyi Sándorhoz, 1886. OSZK Kézirattár; az MTA I. Osztályához, 1892. MTA Kézirattár) és Pauler, Kornis, Alexander emlékbeszédei is. Rossz egészségi állapota (föltehetően tüdőbetegsége) tudományos munkájában is visszaveti. Máig nem tisztázott továbbá, de valószínűsíthető, nézeteinek és magatartásának formálódásában feleségének, Zichy Mária grófnőnek (Zichy—Festetich-lány) és talán az általa reprezentált társadalmi köröknek a szerepe. A hazai szakmai közeg viszonylagos fejletlensége, a könyvkiadás érdektelensége, a filozófiai közéletben elmérgesedő személyes ellentétek (a Pauler—Kálmán-féle plágiumviták, egy akadémiai jeligés pályamunkában őt magát is Kant-epigonnak titulálják­), egy korszak- és nemzedékváltás minden megpróbáltatása Medveczkynek így hosszú időre kedvét szegik. Horváth Zoltán, a századfordulóról szóló monográfiájában, számtalan konkrét tény ismertetése után joggal vonja le azt a következtetést, hogy a közszellem ekkor nem kedvez a valóban tudományos munkálkodásnak: „Állandó a veszedelem — írja —, hogy a soviniszta alpáriság beleköt a komoly tudományos munkába". Lehetne sorolni a konzervatív-klerikális, nacionalista körök állandó támadásait az egyetemen folyó 5 Nemeskürty István: A kőszívű ember unokái, Bp. 1987. 6 Lásd Hajós József Böhm -monográfiáját, Kriterion, Bukarest 1986, 137.o.

Next