Magyar Filozófiai Szemle, 2003

1–2. szám - Tanulmányok - Bacsó Béla: A „Kierkegaard gondolkodásának válaszútjai” c. konferencia nyitóbeszéde

szellemét igyekszik felidézni. Caputo megjegyzésével élve „Kierkegaard a jelen és a Lét filozófiáját az állandó köztesség, a folyamatok, a valamivé­válás helyzetére cseréli fel, amelyben a lét állandó mozgásnak, változás­nak van alárendelve. Ez a dekonstruktív hozzáállás visszavezet az emberi lényt meghatározó körülményekhez; ám itt nem az ember humanista értelemben vett rangjára kell gondolnunk, hiszen Kierke­gaard ezt elvetette — ehelyett azt a makacs emberi akaratosságot leplezi le, mely nyomorult körülményeink okozója. Az élet azon eredendő problematikájára mutat, amelyet a metafizika mindig is megoldani hivatott." (Radical Hermeneutics) Tanulságos írásai forradalmi gondolkodásmódot tükröznek abban, ahogy életünk minden „időpocsékoló" tevékenységének felfüggeszté­sére sarkallnak, hiszen a legégetőbb kérdés most önmagunk létének megértése, az „én vagyok"-dilemma tisztázása. A Heidegger's Concept of Existence című munkájában Karl Löwith a következőképp fogalmaz: „ Kierkegaard szerint az igazi realitás — s ezzel Heidegger is egyetért — nem más, mint »érdeklődni a tényleges lét iránt, illetve abban érdekelté válni«. Az egzisztenciális realitás egy átmen­et, a lét és gondolat feltétele­zett egysége közti állapot. Igazából a figyelem már nem a mi az, hanem az én vagyok alapvető kérdésére irányul." A köztes állapot természetesen életünk minden krízishelyzetében sérülékennyé és érzékennyé tesz bennünket, ezért is értékelte Lévinas oly nagyra Kierkegaard nyitott gondolkodásmódját az ember testi léte felől. Igen, ő jó barát, aki megérti az élet sérülékenységét. „Er bestätigt mich wie ein Freund" — írta róla Franz Kafka Naplójában. Biztos vagyok benne, hogy tényleg jó barát. És remélem, mi is barátként szólunk majd hozzá. ”

Next