Magyar Filozófiai Szemle, 2006
1–2. szám - Tanulmányok - Schwendtner Tibor: Analitikus versus kontinentális filozófia
ugyanazt csinálják, mint elődeik, problémákat oldanak meg, s e problémamegoldó tevékenység révén Platón, Descartes, Kant és a többi nagy filozófus igazi és egyetlen örökösei. Eszes és Tőzsér az úgynevezett „nem analitikus" filozófiát, amelyhez szerintük „a hermeneuták, fenomenológusok, pragmatisták, dekonstruktivisták" tartoznak (69 sk. o.), a következőképpen jellemzi: e filozófiai kísérletek „nem argumentatívak, nem elég világosak, sőt sok esetben homályosak" (66. o.), ráadásul legtöbbször nem is törekszenek arra, hogy megoldják a problémákat, ehelyett „Husserlről vagy valamely társáról írnak" (67. o.) és nem csinálják a filozófiát. A szerzőpáros a kontinentális filozófiát leginkább elmarasztaló állításokat más szerzőktől idézi, ám kevés kétségünk lehet a tekintetben, hogy alapjában véve egyetértenek e megállapításokkal. Eszerint a kortárs nem analitikus filozófia pszeudofilozófia, gyakorlatilag nem is filozófia, amelynek megfontolásai „inkompetensek, nélkülözik az intellektuális komolyságot" (68. o., Nicholas Rescher). Ha e markáns helyzetjelentés igaz lenne, akkor bizony itt lenne az ideje, hogy a nem analitikus filozófia képviselői elhordják az irhájukat és ahelyett, hogy sürgő-forgó, valódi munkát végző kollégáikat bosszantanák és a helyet foglalnák, valami képességeikhez inkább illő foglalkozás után néznének. E filozófiai irányzathoz tartozónak tekintem magam (pontosabban a hermeneutikai és a fenomenológiai filozófia képviselőjének), ezért is szükségesnek érzem, hogy néhány észrevételt tegyek. E megjegyzések részben tudásszociológiai jellegűek, részben pedig filozófiaiak lesznek. Azt gondolom, hogy a manapság dívó, magukat filozófiainak nevező tevékenységi formák sajátosságait — egyelőre nem teszek különbséget az analitikus és a kontinentális filozófia között — csak akkor lehet megérteni, ha a filozófia művelésének színtereit és az ott . „Az analitikus filozófusok legnagyobb része úgy gondolja ugyanis, hogy ő személy szerint egy Platóntól induló párbeszéd részese, ugyanis végső soron ugyanazokkal a problémákkal foglalkozik, mint maga Platón, Descartes, Locke vagy Kant." (69. o.) .