Magyar Filozófiai Szemle, 2011

2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Ambrus Gergely - Ullmann Tamás: Tapasztalat

TAPASZTALAT Jakab azzal magyarázza, hogy míg az alaklátásban szerepet játszó reprezentációk kielégítik mindkét feltételt, a színlátás nem. Márton Miklós és Tő­zsér János a fenomenális tapasztalatok metafizikájáról fogalmaz meg egy általános tézist. Eszerint az elme minden mai szubsztan­­cia-monista elméletéből, tehát a redukcionista és a nem-redukcionista fizikaniz­musból, valamint a naturalista tulajdonságdualizmusból is az következik, hogy a tudatállapotok nem privátak abban a szubsztantív értelemben, hogy saját tapasz­talatainkhoz privilegizált módon férünk hozzá, vagyis úgy, ahogy senki más nem teheti. Ebből persze nem következik, hogy a mai naturalista elmeelméletek, vagy legalábbis a fenomenális tudat naturalista értelmezései hamisak, az azon­ban igen, hogy ha elfogadjuk, hogy privilegizált hozzáférésünk van saját tudat­­állapotainkhoz, akkor nem lehetünk egyben szubsztancia-monista naturalisták. Ponter Jenő és Láng Benedek tanulmányai a tapasztalatokkal nem metafizi­kai, hanem ismeretelméleti szempontból foglalkoznak, a tapasztalatok igazolási szerepét vizsgálják, különböző érdekes és fontos, bár egymástól távol álló tárgy­területek vonatkozásában. Ponter Jenő azt a kérdést vizsgálja, hogy mennyiben lehet a fizikaiizmust tapasztalati úton igazolni. A fizikaiizmus itt használt értel­mében az a metafizikai nézet, amely szerint minden létező fizikai. Azt, hogy mi számít fizikai entitásnak, a mai fizikalisták a fizikai elméletekre hivatkoz­va határozzák meg; a fizikai elméleteket pedig, részben legalábbis, tapasztalati úton igazoljuk, így a fizikaiizmus igazsága empirikus kérdés. Mivel azonban a fizikaiizmus univerzális, minden létezőre vonatkozó tézis, nem triviális, hogyan igazolható tapasztalatilag. Ponter tárgyalja a fizikaiizmus különböző válfajait, a szubsztancia- és a tulajdonságfizikalizmust, a redukcionista és a nem redukcio­nista fizikaiizmust, és arra jut, hogy míg a redukcionista fizikaiizmus empiriku­san jól alátámasztott, a nem redukcionista fizikaiizmus ezzel szemben meglehe­tősen ingatag igazolási alapokon nyugszik. Láng Benedek azt a meghökkentően egyszerű kérdést veti fel, hogy miként lehet, hogy évszázadokon keresztül mágikus praktikákat folytattak olyan célok elérésére, amelyek tapasztalatilag ellenőrizhetők, és hittek ezek eredményes­ségében, miközben e praktikáknak túlnyomó többségükben semmilyen hatása sincs. Nem gondolhatjuk, hogy a magyarázat a mágiát gyakorlók értelmi szín­vonalában rejlik, hiszen a mágikus gyakorlatokat tanult szerzetesek, tudósok is alkalmazták (elég itt Newtonra utalni), ugyanakkor azzal sem tehetjük félre a problémát, hogy a kérdésfeltevés pusztán mai tudásunk és világképünk néző­pontjából értelmes. Láng többféle magyarázattal is szolgál arra, hogy a mági­kus gyakorlatokat miért nem tudták a tapasztalatok „falszifikálni”, és úgy véli, a mágikus elméletek és gyakorlatok igazolása, a korabeli ismeretek fényében, nem különbözik alapvetően a mai tudományos elméletekre vonatkozó értéke­lési szempontjainktól. A Fórum rovat David Lewis metafizikáját, elsősorban Lewisnak a lehetséges világokról szóló híres elképzelését mutatja be, amely szerint a lehetséges világok .

Next